Elfordítottam a fejem, hogy odanézzek, és akkor… És akkor 
 
történt, hogy először megláttam Antai-Kelemen Ádámot, Cortezt.
 
Abban a pillanatban, ahogy megláttam, görcsbe rándult a 
 
gyomrom, és úgy éreztem, muszáj lehajtanom a fejem és úgy 
 
tenni, mintha csinálnék valamit, máskülönben elárulom magam.

Szent Johanna Gimi-Kezdet

 
Cortez: Ez ki?
 
Ricsi: Ki?
 
Cortez: Virág mellett.
 
Ricsi:  Zsák. (Zsák Jacques beceneve lett, mindenki így hívja.
 
Szegény.)
 
Cortez: Nem ő, a másik oldalán!
 
Ricsi: Ja! Osztálytárs. Regina.
 
Zsolti: Renáta.
 
Ricsi: Mindegy.
 
Cortez: Miért nem volt gólyatáborban?
 
Ricsi: Mit tudom én, biztos tanult.
 
Cortez: Stréber?
 
Ricsi és Zsolti: Totál…

Szent Johanna Gimi-Kezdet

 

Kedves Cortez! Cortez!

Fogalmam sincs, hogy olvasod-e valaha ezeket a sorokat, de igazából nem is érdekes.Már nem. De ha egyszer mégis lesz bátorságom odaadni, akkor jó, ha tudod, te vagy a hibás. Igazából mindenért. Elnézést az indulatokért, de most tényleg nagyon mérges vagyok. Nem fogok elnézést kérni az indulataimért, mert nem hiszem, hogy bármit is tettem volna, vagy legalábbis olyat nem tettem, amit te ne tettél volna velem, legalább ezerszer! Nem tudom, hogy mi a bajod. Nem tudom, mit vétettem.Nem tudom, hogy valaha helyre jön-e az, ami még el sem kezdődött, de már elromlott.Fogalmad sincs semmiről. Fogalmas sincs arról, hogy mi volt/van/lesz bennem, és ami igazán elkeserít, hogy nem engeded megmagyarázni. Megharagudtál egy ostoba vicc miatt, ami nem is igaz? Te komolyan azt hiszed, hogy én csináltam belőled hülyét? Na,ez már mindennek a teteje! Tudod, milyen az, amikor reménykedsz? Lestél te valaha mást messziről? Forgolódtál végig éjszakákat elejtett félszavak miatt? Zokogtál fájdalmadban, mert valaki kétértelmű dolgot tett? (Igen, arra a bizonyos szilveszterre gondolok!) Haltál már bele majdnem a reménykedésbe? Néztél már végig egy kapcsolatot úgy, hogy minden pillanata olyan fájdalmat okozott, hogy azt hitted, nem éled túl? Mit tudsz te ezekről a dolgokról? Olyan baromi nehéz lenne a menőségen túl is látni? Mást. Másokat. Azt hiszem, ha valaki hülyét csinált a másikból, az egyedül te vagy! Nekem csak egy kitalált francia barát jutott, ennyi, amivel szolgálni tudtam. És te ezt zokon vetted. Hát, csak gratulálni tudok. Az egész párizsi utazásom arról szólt, hogy vártam, hogy jelentkezz. Ó, elnézést, javítanám. Nekem az egész Szent Johanna arról szólt eddig, hogy vártam a jelentkezésedet. Ha kedved volt, írtál. Ha kedved volt, kedves voltál velem. Ha kedved volt, egyszerűen megcsókoltál!!! Ha kedved volt, akkor csettintettél, és én, mint olyan sokan mások is, azonnal ugrottam. De volt, amikor nem volt kedved. Olyankor nem szóltál hozzám. Átnéztél rajtam. A barátnőddel (!!!) voltál. Nem foglalkoztál velem. Órákig? Napokig? Hetekig? Ki tudja már? Nem is számít. Szeretném azt hinni, hogy csupán gyerekes vagy, és nem gonosz! Jobb lenne, ha gyerekes lennél, mert a másik lehetőség sokkal, de sokkal jobban fájna, és ha lehetséges, még ennél is nagyobb törést okozna. Szeptember 8. Gyűlölöm azt a napot, néha azt kívánom, bár sose történt volna meg. De aztán, valamiért, ki tudja, miért, mégis örülök, hogy megtörtént. Akkor szerettem beléd. Igen, kimondtam, leírtam, tök mindegy. Azóta szól minden egyes napom rólad. Azóta nem tudlak kiverni a fejemből. És azóta nem is akarlak. Csak ott voltál, én pedig hirtelen… nem is tudom. Egyszerűen megszűnt körülöttem minden, és… hagyjuk, már nem fontos. Bizonyára szórakoztat majd a világ legnevetségesebb vallomása (főként, hogy egy Jane Austin-regényben érzem magam ezzel a kézzel írt levél dologgal), de nem számít. Le kellett írnom. El kellett mondanom. Haragszol rám a francia sztori miatt? Vajon miért? Mert most először nem úgy történt valami, ahogyan szeretted volna? Egyáltalán mit szerettél volna? Mindegy, már nem fontos. Élvezd tovább a rajongást, ami körülvesz, ha úgy tartja kedved, döfj belém kést újra, és tetszelegj punk barbie-kkal vagy éppen Dina-féle lányokkal. Nem érdekel. Már nem fog fájni. És tudod, miért nem? Mert a fájdalom minden egyes típusát megismertetted velem, kizárt, hogy újat tudsz mutatni. Ha visszamehetnék az időben, és látnám magam szeptember 8-án, talán felképelném az akkori énemet, és jól megrángatnám, hogy azonnal felejtse el ezt a képtelenséget. Talán az lenne a helyes. De, mivel ez nem történhet meg, inkább hálás vagyok azért, amiért aznap reménytelenül beléd estem. Mert azóta legalább tudom, hogy az élet nemcsak igazságtalan, de kegyetlen is. Ezért köszönettel tartozom neked! Köszönöm, hogy átvertél, hogy hülyét csináltál belőle, hogy ezerszer nevetségessé tettem magam miattad és hogy megtanítottál veszíteni. Nélküled nem ment volna. Így már sokkal jobb… Ó, igen. És azt is nagyon köszönöm, hogy az egész (!!!) történet végére még én lettem a szemét, én lettem, akire haragudni lehet, aki az utálat tárgya, és aki miatt sajnálni kell téged! Ezt hogy csináltad? Komolyan érdekelne, mert az, hogy az egész után még én magyarázkodom, ez egyszerűen képtelenség! Rémlik még?Korrepetálások, beszólások, a hülyítés, a „gyere ide-menj innen” típusú, kiszámíthatatlan viselkedés, Viki, Wonderwall (!!!), a szilveszter, a szilveszter után, gitározás, a gyűrű, a gyűrű utáni nem jelentkezés… Ugyan. Biztos, hogy ezt még így soha nem gondoltad végig? Ha egyszer eléggé összeszedem magam, és odaadom ezt a levelet, és esetleg megtisztelsz azzal, hogy elolvasod, örülnék, ha átgondolnád a soraimat, mondjuk, az én szemszögemből nézve. Hibáztam? Lehet. És te? Mert ha az enyémet hibának nevezzük, akkor a tiédre ki kell találni egy új kifejezést! Tudod, hogy mi a legfurcsább az egészben? Így, utólag visszagondolva, minden félreértés és minden hülyítésed ellenére végig ott volt bennem valami. A remény. A remény, hogy te is úgy érzel, ahogyan én. A remény, hogy talán megtörténhet az a képtelenség, hogy esetleg te és én. A remény, hogy egy olyan srác, mint te, viszontszerethet egy olyan lányt, mint én. Bármi történt, bármit tettem, tettél, a remény ott volt bennem, egy pillanatra sem hunyt ki. Néha felerősödött, néha szinte majdnem kialudt, időnként belobbant, majd valami miatt (vagy miattad, vagy miattam), de épphogy csak pislákolt. Szeptember 8-án reményt kaptam tőled. Ami eddig tartott. Mostanra azonban elfogyott és nincs többé. Köszönöm, hogy eddig reménykedhettem, igaz, néha fájó volt, néha boldog, néha kilátástalan, néha pedig éltető. Mindenféle volt, de egy biztos. Most már semmilyen sincs. Tudom, hogy lezártad a kettőnk dolgát, már ha egyáltalán valóban volt kettőnk dolga. Itt az ideje, hogy én is lezárjam. Ja, és ha érdekel, hogy mi lesz velem a remény elvesztése után, akkor csak, annyit tudok mondani, hogy ne aggódj, „majd kitalálok magamnak egyet”.

A Szent Johanna Gimi Kalauz

 

-Melyik szeptember 8?-Tudtam miért kérdezi a levelemben ezt a dátumot említettem arra vonatkozóan, hogy totál beleestem.

-Kilencedikben-mondtam halkan.

A Szent Johanna Gimi 5.-Remény 409. old.

 

Hiányzik valaki nem?Hol van a mérges srác?

Mérges?-kérdeztem vissza.

Rám az volt.-Nevette el magát.

A Szent Johanna Gimi 5.-Remény 42. old.

 

Ő haragudott, mert Arnold hívott én meg haragundtam, hogy ezért haragszik.

A Szent Johanna Gimi  5.-Remény 157. old.

 

-Lássuk Cortez kit vinne-olvasott bele-Renit.

-Indoklás...-(...)-kitenném Párizsban úgy is ott van minden amit szeret...

A Szent Johanna Gimi 5.-Remény 159. old.

 

Csoki-szólalt meg Zsolti-elvittem az asszonyt orvoshoz.

A Szent Johanna Gimi 5.-Remény 322. old.

 

-Ne máár-húzta el a száját Dave.-Mindenki hagyja abba.Torelárni az egyedülállókat ebben a fagyos januárban!

A Szent Johanna Gimi 5.-Remény 443. old.

 

-Renáta!Akkor húzzál vissza a terembe, mert ott van a barátod.Igen aki menő, igen aki a fél suli álma és igen aki téged választott.

A Szent Johanna Gimi 5.-Remény 480. old.

 

– Szia, Reniii! – ölelt meg hátulról valaki. Éreztem az alkohol szagot, úgyhogy egy pillanat alatt
kihúztam magam a karok közül, és a konyhapultig hátráltam. Gomba nem volt józan, ezt a szagából
éreztem, és a nézéséből is rögtön láttam.
– Szia – köszöntem, és magamra erőltettem egy mosolyt, miközben folyamatosan az ajtót lestem.
– Meg se ölelsz? – vihogott furán.
– Hát. Inkább nem, ha nem gond – motyogtam. A zene üvöltött, a hangzavar őrületes volt, és ketten voltunk egy helyiségben Ajaj.
– Szilveszter van. A minimum, hogy megcsókolsz éjfélkor – vigyorgott. – És éjfél van – csapott a karjára. Nem volt rajta óra
– Negyed tizenkettő – sziszegtem kínosan.
– Na és? – kiáltotta röhögve. Na jó, totál el volt ázva. A francba.
– Gyere, menjünk vissza inkább a többiekhez – tanácsoltam erőtlen hangon.
– Minek? – húzta fel a fél szemöldökét.
– Mert ott jobb – vágtam rá ösztönösen.
Gomba vihogva megbotlott, és megint felém lépett.
– Tudod. Cortezzel járok – dobtam be végső elkeseredésemben az adu ászt, ami normál esetben
működött volna. Csak sajna nem jutott el Gomba tudatáig. Ráadásul túl kellemetlen volt a szitu
ahhoz, hogy felfogjam a kimondott szavaim súlyát vagy azt, hogy mennyire jól hangzik ez így.
Cortezzel járok. Wow!!!
– Nincs itt. Amiről nem tud, az nem fáj – hebegte, de alig tudtam kivenni, mit mond.
– Na jó, én mentem – ráztam meg a fejem idegesen, és az ajtó felé indultam. Gomba elkapta a karom, a szorítása fájt, és hirtelen annyira leblokkoltam, hogy nem tudtam reagálni. Folyamatosan
rángatott, én megpróbáltam kitépni a karom a keze közül, de erősen fogta, és a szorításától a bőröm is megcsavarodott. Az égő érzéstől felszisszentem.
– Hé – kopogtatta meg a vállát hirtelen Kinga. Gomba ködös pillantással, kissé lassan reagálva hátrapillantott. – Ha már ennyire gyáva féreg vagy, hogy lányokkal viaskodsz, keress egy erősebb
ellenfelet. Te nyomorult – ordított rá dühösen. Aztán a bal öklével belevert Gomba arcába, aki azonnal elengedte a karom, amiről egyébként megfeledkeztem döbbenetemben.
– Mi a…? – kapott Gomba az orrához. Vérzett. Ahogy felfogta az ujján pirosló vékony vércsík jelentését, rögtön elborult az agya, és megindult Kinga felé. Ész nélkül felüvöltöttem, és megragadtam a karját, mielőtt még olyat tenne, ami abszolút elfogadhatatlan és amire nincs mentség.
Gomba kirántotta magát a kezemből, és komolyan azt hittem egy pillanatig, hogy megüti Kingát.
Talán így is történt volna, ha Zsolti be nem lép az ajtón, és döbbent fejjel ránk nem néz. Én a karomat
dörzsölgettem, Gomba orra vérzett, és éppen Kingára emelte a kezét.
– Na, ember, most véged van – fogta fel Zsolti a látottakat, és eldobta a kezében tartott chipses tálat.
Egy pillanat alatt ráugrott Gombára, akinek a reakcióideje lassú volt, úgyhogy mindketten a földre
zuhantak, és ott kezdték ütni egymást.
– Csinálj valamit! – kiáltottam Kingára rémülten, aki csak bosszankodva rázta a fejét.
– Most miért kellett közbeszólnod? Meg tudom magam védeni – sziszegte a földön hempergő
Zsoltinak bosszúsan, aki nem tudott válaszolni. Mivel éppen a fejét ütötték.
– Kinga! – üvöltöttem idegesen, merthogy ennek nem volt itt az ideje. Mármint hogy erős lányt
játsszon, amikor a barátja éppen bunyózik.
– Miért kiabáltok? – állt meg a konyhaajtóban Bálint, aztán elkerekedett szemekkel nézett a
padlóra. Zsolti és Gomba a rúgkapálózásban félrelökték az asztalt, ami felborult, és minden süti meg
üdítő a földre zuhant.
– Bunyóóóó! – kurjantotta a kilencedikes srác örömmel. Na, kösz, ő is sokat segített.
Aki csak tudott, benyomult a helységbe, és vadul szurkoltak, hogy ki üssön kit. Virág döbbenten állt
az ajtóban, aztán Ricsi félretolta, és berohant a konyhába. Végre, egy értelmes ember. Azonnal
lefogta Gombát, aki dühödten próbálta kitépni magát. Én Kingával együtt Zsoltihoz pattantam, és
felsegítettük. Csapzott volt, a pólója elszakadt, és totál kipirult.
– Jól vagy? – suttogtam rémültem.
– Ja – tanulmányozta az öklét, ami felhorzsolódott.
– Kösz – suttogtam könnyes szemmel, felváltva nézve Kingára és Zsoltira. Merthogy az egész
miattam kezdődött…
– Mutasd – fogta meg Kinga a karom, amin piros folt mutatta azt a helyet, ahol Gomba
megszorított.
Virág egy vizes konyharuhát hozott nekem, amit rátekertem a karomra, közben meg őrült üvöltözés
kezdődött. Kinga önkívületi állapotban fröcsögött Gombának olyasmiket, hogy „vadállat” meg „hogy
merészel kezet emelni lányra”. A dobos nem reagált, az orrával volt elfoglalva, aztán Ricsi egy
mozdulattal nekilökte a fiút az együttes többi tagjának, akik elkapták.
– Húzzatok innen! – mondta idegesen, és a hangsúlyától megfagyott a levegő a helységben.
Szó nélkül, Gombát támogatva mentek kifelé. Mindenki félreállt, és némán utat engedett nekik. Az
ajtócsapódást követően aztán egyszerre kezdtek beszélni, sztorizgatni arról, ki mit látott, pontosan
hogy történt, végül Dave győzött, és megmutatta azokat a képeket, amiket Bálint feje fölött a
telefonjával készített.
– Sajnálom, hogy bajt okoztam – mondtam halkan, és szavaimat Kingának, Zsoltinak és Ricsinek
címeztem.
– Jól vagy? – kérdezte Zsolti a karomra pillantva, szándékosan nem reagálva a bocsánatkérésemre.
Azt hiszem, természetesnek vették, hogy kiállnak mellettem. Mindannyian. Ez annyira meghatott,
hogy csillogott a szemem a könnyektől.
– Aha – motyogtam az arcomat dörzsölve.
Zsolti biccentett, aztán hitetlenül Kingára meredt.
– Te betörted az orrát?
– Be – bólintott Kinga még mindig fújtatva.
Zsolti büszkén átölelte, mire mind felröhögtünk.

A Szent Johanna Gimi 5.-Remény

Vége az 5. résznek

 

-Mit vársz mit csináljak?Állajak ki az ablakba, és közöljem mindenkivel, hogy a barátnőm vagy?-kérdezte röhögve, mire én is felnevettem.

-Igen.Például-mosolyogtam, és hagytam, hogy átöleljen, miközben szorosan a vállába fúrtam az arcom.

De én tényleg csak vicceltem!!!

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 91. old.

 

Oké-szólalt meg Cortez, amikor biztonságosan megfogta az ablakkeretet, és kihúzta magát.-Figyelnétek kicsit?Kösz-kezdte, és a tekintetével körbepásztázta az udvart, majd megállapodott rajtam.Jaj ne!(...)-Ott a padon....-mutatott felém.

-Hagyd abba!Könyörgöm hagyd abba!-(...)

-... a barátnőm!-kiáltotta-Reni, köszönnél a többieknek?-(...)

-Ha valaki még nem tudná esetleg....-(...)-Ja-(...)-És szeretem-(...)

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 93. old.

 

Szjg előtt:

Szia

Szjg után:

Csoki

 

Szjg előtt:

Ott egy raszta 

Szjg után:

Ott van ricsi

 

Szjg előtt:

Keresem az igazit

Szjg után:

Keresem a "Cortezem"

 

-Hová mész?

-Haza.

-Miért?

-Mert ahhoz van kedvem-motyogtam kissé gyerekesen.

-Rendben. Elkísérlek.

-Nem kell-vágtam rá azonnal.Cortez felvont szemöldökkel fürkészett, aztán hihetetlenül elröhögte magát.

-Berágtál valamiért?

-Nem.

-Szóval nem.

-Nem.

-De ne kísérjelek haza?

-Ne.

-Értem.Oké-bólintott-Biztos hogy haza akarsz menni?

-Biztos.

-Hát jó-bólintott.-Holnap...

-Nem érek rá-feleltem gondolkodás nélkül.

-Sejtettem-mondta majd megfordult, és felemelte a dzsekijét a kanapéról.-Azért én mégis hazakísérlek.

 A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 71. old.

 

-Tényleg-bólintott kedvesen.-Ne tévesszen meg a róla kialakult kép.Összesen négy ember van, akihez ragaszkodik, az összes többi csak felszínes kapcsolat, illetve haverság.

-Négy ember?-csodálkoztam, és a fejemben számolgattam, de sehog nem jött össze.

-A nagyszülei, te és Ricsi-sorolta.

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 135. old.

 

-Vidd ki Ricsit.

-Jó.Lehívom a büfébe.

-Nem, az nem jó, meglátja a tortáját!-rázta a fejét.

-Akkor hová hívjam?-kérdezte Cortez.

-Hívd ki magaddal a mosdóba.

-Kinga! Lehet, hogy a lányok együtt járnak mosdóba, de mi általábam megoldjuk egyedül is-közölte.

-Nem érdekel! Hívd el!

Cortez zavartan beletúrt a hajába, aztán elröhögte magát.

-Felőlem-mondta, majd ricsi felé nézett-Megyek a mosdóba. Jössz?

-Mi van?-kérdezte Ricsi elképedve.

Én visszafolytott nevetéssel néztem őket, majd segítségkérően Zsoltihoz fordultam, aki szerncsére kapcsolt.

-Én megyek veled.

Ricsi összevissza kapkodta a fejét végül föltápászkodott.

-Akkor menjünk együtt-hagyta rájuk.

-Kell még valakinek?-kiáltotta Zsolti. Az egyész osztály felröhögött mire mindhárman kimentek a teremből.

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 148. old.

 

-Majd hétfőn kocsival megyünk, és akkor nem fogsz fázni.-mosolygott Cortez.A homlokába lógó tincsek alatt a félelmetesen szép mélykék szempárra meredtem.

-Milyen kocsi?-ráztam meg a fejem.

-Az enyém.

-Mi?-értetlenkedtem tovább, mert abszulút elvesztettem a fonalat.-Van kocsid?Vagyis.Van jogsid?-döbbentem le szorozatban.

-Jogsim van, kocsim a hétvégén lesz-felelte.

-Miért nem tudtam, hogy van jogsid?-ámultam, mert ez tényleg nagyon új volt.

-Nem kérdezted.

-Mert azt hittem, nincs.

-De van-nevette el magát.

-Ó.Oké És most kapsz egy kocsit?-csodálkoztam.

-Szülinapomra.

-Az jövő hét csütörtök.Egy hét múlva-közöltem.(...)

-A szüleim elküldték a pénzt előre, hogy vegyük meg.úgyhogy a hétvégén megvesszük.-magyarázta, nekem meg folyamatosan kattogott az agyam.

-A szüleidtől kapod?

-Aha kipótolták a pénzem.Végül is a tizennyolc az olyan "vegyünk egy kocsit év"

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 185. old.

 

Angolórán szabadon választható társ?Öten kiáltották be, hogy "Cortez". Ricsi, Dave, Virág, Zsolti és Macu.

-Reni-mondta mosolyogva mire a többiek felhorkantak.

-Ez csalás-rázta a fejét Zsolti szomorúan, mire feltápászkodtam a helyemről, és átmentem a nyelvi előadóutolsó padsorába, hogy beüljek Cortez mellé.

-Sajnálom-erősen protekciós vagyok-vigyorogtam.

-Ja, ha én járnék Cortezzel most engem választott volna.Muhahaha-röhögött fel Zsolti.

-Ha te járnál vele, az lenne a legkevesebb gond hogy együtt angoloztok-dobta meg Ricsi röhögve egy összegyűrtalufólia labdával.

-Zsolti, utoljára szólok, ülj ide mellém!-utasította Kinga.

-Na, ki a másik protekciós?-mosolyogtam Zsoltira.

-Asszony, fordítsd le a feladatot-vágta le magát Zsolti Kinga mellé, aki könyökkel oldalba bökte.

-Na, ezt megszívtuk-nézett Ricsi Virágra.Mindketten csapnivaló angolosok, és értetlenül forgatták a szótárat a kezükben.

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 193. old.

 

Cortez a karjára hajtotta a fejét,és felém fordulva "aludt", én meg csendben halgattam a zenét, és közben a bőr kartötőjét piszkáltam, illetve nézegettem, hogy milyen.

-Tetszik?-kérdezte suttogva, mire zavartan megvontam a vállam.

-Cak megnéztem-legyintettem.Cortez egyetlen mozdulattal levette a csuklójáról és a kezembe adta, úgyhogy jobban szemügyre vehettem.-Szép-jegyeztem meg.

-Kéred?-mosolyodott el.

-Neeem dehogy-ráztam meg a fejem.

-Neked adom-volmta meg a vállát, és felém nyúlva rákötötte a csuklómra.

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 195. old.

 

-Mi történt?-kérdeztem.

-Látod ezt?-emelte fel Andris a kerzét. Egy kis kulcsot mutatott.-Az a-sok teremkulcsa.

-Bezártátok őket?-hüledeztem, és a szám elé kaptam a kezem.

-Nyugi, már hívták az ofőjüket mobilon, most ott tart a dolog, hogy a gondnok keresi a kulcscsomóján a megfelelő darabot-közölte Dave, aki folyamatos telefonkacpcsolatban volt Macuval, aki az épületben maradt, hogy közvetítsen.

-Az nem az a kucscsomó, amin...-gondolkoztam.

-Egy millió kulcs lóg? De-röhögött fel Ricsi.

-Davenél lehet fogadni, hogy hánykor szabadulnak ki-nevetgélt Virág.

-És hogy áll a tippelés?-érdeklődtem.

-A Facebookozók szerint lesz vagy fél öt, mire kijönnek-jelentette Dave, majd a füléhez emelte a telefonját.-(...)

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 196. old.

 

(...) aztán elkészültem, hogy átmenjek Zsoltiékhoz.

-Tizenegyre itthon vagyok-kiáltottam.

-Hőő!-nézett fel apu a tévéből.

-Illetve fél tizeneggyre-javitottam ki magam.

-Khm-ráncolta a szemöldökét.

-Tulajdonképpen azt akartam mondani, hogy pontban tízkor jövök-vigyorodtam el.

-Igen, én is így gondoltam-biccentett apu.Mindegy egy próbát megért.

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 197. old.

 

-Mégis hol voltatok?-rázta meg a fejét anyu.

-Budán.Pesten majd megint Budán, Fehérváron-sorolta Cortez.

-Mi? Mit kerestetek Székesfehérváron?-döbbent le anyu, és én is csak elképedve pislogtam.

-Cortez vezetését ellenőriztem-felelte apu szórakozottan.

-És?-kérdeztem elkerekedett szemekkel.

-Remek sofőr, biztonságosan vezet-biccentett apu azzal otthagyott minket.

Odaléptem Cortezhez, aki elég meggyötörtnek tűnt.

-Jól vagy?-kérdeztem halkan.

-Aha.De most inkább hazamegyek aludni-monta fártan.

-Sajnálom.Nagyon rossz volt?

-Hát, apád négy órán keresztül némán figyelt.Ez egy kicsit zavaró volt vezetés közben.

-Bocsi-sütöttem le a szemem.

-Semmi baj.Holnap, oké?-indult kifelé az ajtón.

-Hát, jó-(...)azon töprengtem mennyire volt ciki a helyzet.

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 201. old.

 

-Mozi?

-Nem-vonta meg a vállát.

-Oké, de akkor mit csinálunk itt?-csodálkoztam mikozben kikerültem egy halom embert.

-Könyvesbolt-mondta egyszerűen.

-Elhoztál a könyvesboltba?-kerekedett el a szemem és hirtelen jobban szerettem, mint valaha.És ez nem túlzás.

-Persze-bólintott (...)

(...)

-Oké. Mennyi időm van?-kérdeztem amikor beléptünk.

-Amennyit akarsz.

-Nem, nem.Kellegy időintervallum, amihez tartom magam, különben zárásig itt ragadok.

-Nézz körül nyogodtan-felelte.

-Jó-vigyorogtam, mint a vadalma-és te?

-Arra leszek-mutatott az idegen nyelvű részleg felé.-Megyek, addig megtanulok olaszul-mondta mire hangosan felröhögtem.Szerintem ez jó poén volt.

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 203. old.

 

-És kívántál valamit éjfélkor?-érdeklődtem miközben beszálltam a kocsiba.

-Egy kólát.Megittam.Jólesett.

-Nagyon vicces-röhögtem el magam-Úgy értem...

-Tudom, hogy érted.Virág hülyesége.Kívánj a szülinapod előtti napon, éjfélkor, és teljesül...

-Ez nem hülyeség.Én is mindig kívánok.

-És őszintén?Bejött már valami?-fordult felém, és csak egy pillanatra vette le a szemét az úttestről.

-Háát-próbáltam lenyelni a vigyorom.-Igen, de nem mondom el, mi volt az.

-Fogalmam sincs, mi lehetett...-szekált, én pedig tettetett felháborodással néztem rá.

-Nehogy azt hidd, hogy veled kapcsolatos!

-Dehogy-röhögött fel.

-Tényleg nem.

-Oké, elhiszem-bólogatott, és komolynak tűnt, de a szemén láttam, hogy mosolyog.

-Hidd is el, mert te még csak eszembe se jutottál-vetettem el a sulykot.

-Na, jó.Nem kell elmondanod, csak azt, hogy mivel kapcsolatos.Tíz másodperc-(...)-És letelt-szólt.

-Ööö...-kezdtem totál leblokkolva.-Jó lehet, hogy veled kapcsolatos-vallottam be, mire Cortez elröhögte magát(...)

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 218. old.

 

Amúgy ami először olyan egyszerűnek tűnt, az konkrétan két pillanat után okozott komoly fejtörést.

-Na jó, akkor beszéljük meg most az estét.Mindenki legyen Zsoltinál hétkor.-kiáltotta Ricsi.

-És mi van, ha kések?Hogy jelezzem?-riadt meg Macu.

-Egyszer csak odaérsz-vonogatta a vállát Ricsi.

-Basszus, mi lesz a farmommal? Ííííj-nézett gondterhelten Virág.

-A virtuális növényeid virtuálisan megrohadnak-közölte Cortez.

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 235. old.

 

-Oké, és neked mi volt a zenéd?-kérdeztem, törökülésben ülve a babzsák fotelemben.

-Sírós zeném?-kérdezett vissza elég fura arccal.

-Gondolom, az nem volt-(...)

-Hát.Gondolom nem omlik össze benned egy világ, ha azt mondom nem sírtam.

-Nem, semmiképp-bólogattam nevetve.

-De voltak zenéim.

-Tényleg?

-Aha.Volt egy gigányi "megölöm Neményit számom"-közölte én pedig csak mosolyogtam.

-Akkor azt hallgattad szünetekben?

-Többnyire.

-Sajnálom-néztem rá őszintén, mire megragadta a karom, és magához húzva átkarolt.

-Én is.Miattam ezt kellett kallgatnod-csóválta a fejét a lapomra nézve.

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 242. old.

 

-Most már mindeggy, hívtalak-nevette el magát.

-Köszi-szóltam halkan, közben meg vigyorogtam mint a vadalma.

-Így viszont te se fogod kibírni-mondta hirtelen.

-Én?Én biztos, hogy kibírom-vágtam rá gondolkodás nélkül.

-Ezer százalék, hogy nem.

-Az, hogy te feladtad, nem jelenti azt, hogy én is felfogom-(...)

-Ha üzenek, nem üzensz vissza?

-Nem-erősködtem.

-Bármit írok, nem reagálsz?

-Nem.

-Kizárt dolog.

-Fogadjunk?-(...)

-Veszítesz.

-Várj-kaptam észbe.-De nem haragszol ha nem válaszolok...

-Nem haragszom.De válaszolni fogsz.

-Én nem.

-Meglátjuk.

-Meglátjuk-bólintottam és letettem a telefont.

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 255. old.

 

Amikor kinyílt az ajtóm, rögtön szétrebbentünk (természetesen) és kérdőn néztem a szobámba belépő ...Kingára! 

-Hát, te?-kérdeztem, enyhén célozva arra, hogy zavar.

-Szingli lettem, úgyhogy most mindenre szakítok ídőt, amire az "idióta" miatt nem jutott.

-Gondolom, a lista élén az én bosszantásom áll-mormogtam Cortez pedig mosolyogva nézett maga elé.

-Azt hiszed, humoros vagy?-tette csípőre a kezét Kinga.

-Hát, nem tudom, szerinted?-kérdeztem Cortezt.

-Időnként-bóliuntott én pedig megelégedtem ezze a válasszal.

-Hah. Zsák a foltját .Nos. Megköszönném Cortez ha magunkra hagynál.

-Hééé!-szóltam felháborodottan Kingára.Nehogy már kidobja Cortezt ráadásul a mi házunkból!Álljon meg a menet.

-Jó felőlem maradhatsz, ha annyira nem tudtok elszakadni egymástól.Dugd be a füledbe a vackodat és ne figyelj ide-utasította Kinga.(...)

-Zsolti doboz?-kérdezte Cortez unottan felnézve a telefonjából.

-A lányok ilyen "dobozosak"-magyaráztam.

-Ahaaa.Én inkább lépek-tápászkodott fel Cortez.

-Ne.Mármint-(...)-Oké.

-Később hívlak-hajolt oda hozzám azzal a számdékkal, hogy megcsókoljon.

-Tolerálni a simglit!-parancsolt ránk Kinga anélkül, hogy odanézett volna.A beszólása miatt a csókunkból puszi lett, aztán kikísértem Cortezt a lépcsőig.

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten  260. old.

 

-Barkochbáztak-feleltem.

-Jó.Gondolj.

-Oké, megvan-bólintottam.

-Google?

-Neeem!De ne kérdezz rá, az úgy nem ér!

-Jó, bocs.Akkor folytassuk.Tárgy?

-Igen.

-iPod?

-Neeeeem.De nem játszom veled!-nevettem el magam.

-Na, csak még egyet.

-Oké, de ne kérdezz rá.

-Nem, fogok. Szóval tárgy. Kicsi mint egy iPod?

-Nem.

-Akkora mint egy iPhone?

-Nem.

-Aha.Rákérdezek.

-Biztos?

-Biztos.

-Jó, kérdezz.

-Amire gondoltál az egy iPad!

-Dave...-(...)-Igen az legyintettem.

-Tudtam, egyszerűen jó vagyok-büszkélkedett.

-Pontosan-veregettem meg a vállát.Egyébként kenyérsütőre gondoltam de tökminegy.

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 270. old.

 

-Ki adta ki ezt a hangot?

-Nem tudjuk a folyosóról jött-közölte Ricsi.

-Igen, igen. Egy majom lehet az épületben.El kéne kapni. Talán veszett-tanácsolta Dave.

-Úúú tényleg. És ha megharap valakit-Vágott Virág igazán rémült arcot.Remélem ő nem hitte el tényleg... :)

-Ti teljesen hüjének néztek engem? Miféle majom? Azonnal álljon fel aki majmot imitált! Te voltál, Cortez?-kapta a fejét felénk, mert Cortez felállt és elsétált mellettem.

-Nem, de kidobom a rágóm.

-Azonnal köpd ki!-rikácsolta Farkas kissé hisztérikusan.

-Innen, vagy odamehetek?-torpant meg Cortez.

-Gyorsan mozgás! Gábor! Figyelj a rendre!-hagyott ott minket Farkas megint.

-Na, jöhet a makákó?-suttogta Zsolti.

-Naná-vigyorgott Dave.

-Ú Á Á Ú Á Á-kurjantotta Zsolti, mire mindannyian lehajtottuk a fejünket, hogy palástoljuk a röhögést. Hát, egy egy ilyen óra volt.

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 279. old.

 

-Nos Reni-ölelte át a vállam fél karral Dave, aki azt hiszi, ez a mozdulat jól áll neki.-Zsák barátunk felnőtt. Úgy néz ki, barátnője van-mondta büszkén, én meg a szám elé kaptam a kezem.Te jó ég! Jacques zavartan nézett rám, aztán látva, hogy totálodavagyok a dologért, óvatosan átölelt. Dave meg minket ölelt át.

-Csoportos ölelés? Jövööök!-ordította Zsolti és ránk ugrott.Kibírtam volna, ha nem, de hát így történt ez van.

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 280. old.

 

(...) amikor Cortez megragadta a karom és visszahúzott.

-Te olyan "Várban sétálós lány" vagy?-kérdezte, és magához húzott.

-Miért, te olyan "lejössz velem, ha szeretném?" fiú vagy?-kérdeztem vissza, és a nyaka köré fontam a karom.Cortez a tekintetét az enyémbe fúrta.

-Ha nagyon akarod.

-Köszönöm-néztem rá totál megbabomnázva.

-És pontosan mit kell ott csinálni?-simította végig a karom, aztán megfogta a kezem és az ujjait az enyémre kulcsolta.

-Hát. Sétálni.

-Aha. És az jó? Jobb, mint máshol sétálni?

-Nem tudom, hogy jobb-e, mint máshol, de ott jó. És vankürtős kalács is-tettem hozzá.

-A kalács fontos-bólogatott cinikusan.

-Eléggé-fojtottam vissza a nevetésem, és a belépőkártyám felmutatva beléptünk az aulába.

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 312. old.

 

Jó hír!-urottam a nyakába, mire mosolyogva nézett rám.

-Van A skarlát belű 2?-kérdezte szemtelen mosollyal.

-Ez nem vicces. Színházjegyek!-mondtam boldogan, Cortez rezzenéstelen arccal meredt rám.

-Nem vagyok gonosz, úgyhogy elmondom, neked nem kell jönnöd. De néztem volna ezt az arckifejezést egy darabig-vigyorogtam rá. Szemmel láthatóan megkönnyebbült, és lazán átölelte a vállam.

-Kösz.

-Nem jönnél velem színházba?-tettetem felháborodást.

-Nem.

-Pedig Macskák.

-Azért nem.

-És Elizabeth.

-És azért sem.

-És... és... Rómeó és Júlia.

-Pláne.

-Elénekeljenem neked a Szívből szeretnit?-kérdeztem.

-Semmiképp.

-Pedig tudom.

-Tudom, hogy tudod. De ne.

-Hát, jó. De ha meggondolnád magad...

-Reni, ha ez most elénekelnéd nekem, vissza kéne mennem a pszichológushoz-röhögött fel és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Ez sértő volt-tettetem úgy, mintha megbántott volna. Pedig nem, mert vicces volt.

-Á annyira nem.

-Jó, ez igaz. De majdnem megsértődtem.

-Én meg majdnem bocsánatot kértem-vágta rá. Cortez elég kúl.(L)

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 317. old.

 

"Máday néni, Máday néni, akkor is jön, ha senki nem kéri,
Szigorúan nézi, és vonalzóval méri
A dákokat Máday néni".
(...)
Cortez + pilóta fazonú napszemüveg + fekete dzseki + gitár = Úristen, de imádom.

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten  318. old.

 

-Abban mi van?-mutatott Máday a szekrényben lévő tokra.

Cortez bahajolt érte, kivette, és az ig. helyettesre nézett.

-Nem tudom, hogy mondjam el, hogy elkerüljem a döbbenetet-kezdte és óvatosan lehúzta a cipzárt.-Ebben a gitártokban...-folytatta, és hatás kedvéért kissé lassabban nyitotta ki.Máday összehúzott szemmel, afféle "most megvagy!" nézéssel figyelte az eseményeket.-Senki ne ijedjen meg-figyelmeztetett minket Cortez-, de ebben egy gitár van-mondta, ki és felnyitotta a tokot.

Mindenkiből kitört a nevetés, Máday pedig idegesen megrázta a fejét.

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 339. old.

 

-Hívj fel.

-Mármind hívjalak fel?Most?

-Igen.

-Jó-vontam meg a vállam, és benyomtam a hívás gombot.

Cortez végig engem nézett, a telefonjára rá sem pillantott, csak az arcomra figyelt, miközben a szeme sarkában összefutottak a nevetőráncok.A BalckBerrije rezegni kezdett, a kijelzőn pedig megjelent a nevem(Reni), és fölötte egy kép. December 20-án. Dave készítette rólunk. Akkor csókolt meg hivatalosan először (a nem hivatalosról nincs kép). Ez a fotó nekem is megvan. És ezek szerint neki is.

-Nincs jelentősége, hogy van-e háttérképem-mondta, mikor kinyomta a saját telefonját.

-Tudom-bólintottam, százszázalékosan meggyőzve, mire Cortez felém hajolt, és hosszasan megcsókolt.Hosszan. Jó, ezt nem részletezném. A lepkéim tomboltak, a mellkasom bizsergett, a gyomrom pedig őrült tempóban liftezett. (...)

-Nem fázol?-kérdezte.

-De, kicsit.Ez most egy olyan pillanat, mint a filmekben? A lány fázik a fiú odaadja a dzsekijét...-kérdeztem nevetve. Cortez kédőn meredt rám.

-Nem, ez egy olyan pillanat, hogy a lány fázik, ezért indulnak, és a fiú benyomja a fűtést a kocsiban-állt fel a padról én meg hangosan röhögve tápászkodtam fel.(...)

-Egyébként...-mondtam némi töprengés után-, az a kép nekem is megvan.

-Tudom-hajolt hozzám, és nyomott egy gyors puszit.-A gáz az, hogy egy csomó mindenki másnak is, mert a hülye Dave felnyomta Twitterre.

-Gondolod, más is letöltötte?-kérdeztem őszinte döbbenettel.

-Fogalmam sincs-vonta meg a vállát.(...)

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 345. old.

 

Minden oké?-fürkészett Cortez.

-Aha-bólintottam.-Pénzt kaptam a nagyiéktól.

-Valamit el kell hallgatnod?-kérdezte mosolyogva.

-Nem-nevettem fel.-Szülinapomra.

-Szombaton lesz.

-Előre megajánlották. Ezek szerint biztosak benne, hogy megélem-mondtam, Cortez meg elröhögte magát.

-Kiakadtál?

-Kicsit-biccentettem.-Ez mennyire személytelen! Legalább utalvány lenne, vagy ilyesmi. De kápé?-méltatlankodtam miközben beültem a kocsiba.

-Hát-csapta be Cortez az ajtaját, és beíndította a kocsit.-Az én szüleim is állandóan pénz küldenek. Pont, azért mert fogalmuk sincs arról, ki vagyok, mit vennék, ilyesmi. A kanadi nagyszüleidnem ismernek, szóval szeri...-magyarázta.

-Anyu szülei küldték a pénzt...-szakítottam félbe. Cortez összeráncolta a szemöldökét a napszemüvege mögött.

-Akik itt laknak?-mutatott fel az egyik utcára, amerre egyébként laknak.

-Aha.

Cortez továbbra is hallgatott, és azt hiszem, ezzel mondott a legtöbbet. Megvolt a véleménye. Nekem is.

-És mit veszel rajta?-kérdezte némi töprengés után.

-Megnézem az ujnagyszuloketvennek.hu oldalt. Hátha találok kedves, idős embereket- mondtam dühösen, Cortez nevetve bólintott.

-Sok sikert.

-Köszi-mosolyodtam el én is, (...)

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 352. old.

 

(...)-Szóval mindjárt jövök-javítottam ki magam, és már épp indultam vissza, amikor Cortez megelőzött és odalépett mellém.

-Neményi-biccentett, és nyújtotta a kezét. Arnold állta a tekinettét (még napszemüvegen át sem lehetett könnyű), és kezet fogott vele. Mindketten viszonylag gyorsan visszakapták a kezüket, Arnold leengedte maga mellé, Cortez megfogta a karom, és rákulcsolta az ujjait az enyémre.(...)

-Ööö...-néztem Cortezre,(...)-Arnold elém jött és elmegyünk valamerre-mondtam szerintem, tök normálisan.

-Persze-bólintott Cortez, szintén tök normálisan.

-Reni, ugye nem gondolod komolyan, hogy el kell kéredzkedned?-kérdezte Arnold egyáltalán nem normálisan.

-Mi?-(...)-Nem csak megbeszéltük. Mármint. Csak mondtam. Hogy tudja. Vagyis-(...)

-Mi a probléma?-kérdezte Cortez.

-Talán arról is számoljak be, hogy hová tervezünk menni, miután Párizsból jöttem ide csak azért, hogy Renit felköszönthessem a születésnapján? Esetleg szeretnél látni egy programfüzetet, hogy követni tudd éppen merre járunk és miről beszélgetünk? Van esetleg enyhe birtoklási problémád nemde?-kérdezte Arnold gúnyos mosollyal.

-Te birtoklási problémának hívod-biccentett Cortez.-Én úgy mondanám "tudni akarom, hová viszi a seggfej a barátnőmet"-mondta én meg lesütöttem a szemem. Te jó ég!

-Kulturált vagy, mint mindig-mondta Arnold tetetett elismeréssel.

-Zavarsz, mint mindig -Vágta rá Cortez gondolkodás nélkül.

-Oké-(...)-Egy fél perc, és jövök-mondtam Arnoldnak, aztán Cortez kezét fogva kicsit alrébb sétáltam, magammal rántva őt is.

-Figyelj...- kezdtem, de Cortez megrázta a fejét-nem akarok ebből problémát. Arnold a barátom, tényleg miattam jött haza...

-Ez teljesen rendben van -bólintott Cortez.-De vidd a közelemből, mert annyira idegesít, hogy ...

-Tudom-(...)-Akkor rendben vagyunk?

-Rendben vagyunk-mosolygott rám.

-Örölök. Beszélünk később?

-Majd, hívj te.

-Jó. Hívlak.-néztem mélyen a szemébe. Cortez felém hajolt, mire kicsit hátráltam. Ez teljesen ösztönös volt, és már a mozdulat közben is megbántam, de egyszerűen úgy éreztem Arnold előtt nem csókolhatom meg. Óriási hiba volt, már akkor tudtam, de késő volt. Cortez felvonta a fél szemöldökét, aztán félrenézve kínosan elröhögte magát.

-Bocs, csak...-(...)

-Cortez-(...)-szeretlek.

-Aha jó-rágózott idegesen és visszasétált a többiekhez.

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 364. old.

 

(...) és egyenesen a garázshoz futottam. Ahogy beléptem az ajtón mindenki ledöbbent. Én is mert nem számítottam rá, hogy ott találok valakit, és a többiek is, mert ők meg nem számítottak rám. Cortez felpattant a fotelből, és azonnal hozzám lépett, az arcán egyszerre váltakozott az idegesség,  az aggodalom és a "megölöm Nyeményit" kifejezés. Megáll előttem, és fürkészve nézett rám, én meg még mindig könnyeztem.

-Sajnálom-tártam szét a karom-Ne haragudj.

Cortez elmosolyodott aztán ügyet sem vetve arra, hogy csupa víz vagyok, szorosan magához ölelt.

-Jól vagy?-suttogta a fülembe úgy hogy senki ne hallja.

-Most már igen-fúrtam bele az arcom a vállába és egyszerűen nem bírtam abbahagyni a sírát.

-Történt valami?-kérdezte folytott hangon, ami nála az "überideges" kategóriába tartozott.

-Megbántott. Ennyi-motyogtam.

-Azt túléled-símította meg a vizes hajam, aztán hozzátette, hogy "és azt Neményi is".

(...)

A többiek mind felröhögtek, Virág kiment a kocsihoz, mi pedig Corztezzel utána indultunk. A kapuban aztán megtorpantam és hátrafordultam hozzá., majd a nyaka köré fonva a karomat hosszasan megcsókoltam.

-Ezzel lógtam-mondtam.

Cortez mosolyogva kifésülte az arcomból a vizes hajat, és mégegyszer megcsókolt. Aztán megszólalt a kocsi riasztója, mire mindketten odakaptuk a fejünket.

-Virág, ne rongáld, zárva van, mindjárt nyitom-emelte fel Cortez a kulcsát.

-Gyááá, de megilyedtem. Bocsi, azt hittem, be lehet ülni. Fúú, de hangos.-Visongott Virág.

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 376. old.

 

Szinte egyszerre értem az alulába Cortezzel, aki végzett a pszcihológusnál.

-Végeztél?-hajolt oda, hogy adjon egy puszit.

-Ühüm. Te?

-Ja ma felidegesítettük egymást a dokival.

-Miért?- mosolyodtam el.

-Tudni akarta mire gondolok.

-És mit feleltél?

-Hogy összeállítottam top 25 filmet.

-Megint kikészítetted?

-Csak a listát ismertettem.

-Mennyi idő alatt?

-Hamar lett volna de vaciláltam a 7. és a 8. helyezett között, úgyhogy ezzel el is szaladt az óra.

-Berágott?

-Amikor kiálltam az alakba, nekem akart nyugtatót felírni. Mára ő szed-vigyorgott én meg elnevettem magam.

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 383. old.

 

-Milyen iskola ez?

-A Szent Johanna Alapítványi Gimnázium-mondta büszkén.

-Kisegítőőő!-üvöltötte Ricsi.

-Pósa, egy hangot se halljak!

-De méér? Nem szégyen ez-bandzsított Zsolti.

Kábé így indultunk el.

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 427. old.

 

-Augusztusban délelötti intenzív kurzus. Heti ötször öt óra.-mondtam eltökélten.

-Tényleg ezt akarod csinálni a nyáron?-kérdezte.

-Persze. Mi mást?-kérdeztem vissza.

-Men tudom, más lány, ha lelép a barátja a nyárra, biztos nem nyelvsuiba rohan...

-Én nem vagyok más lány-vágtam rá azonnal. Cortez mosolyogva a szemembe nézett.

-Nagyon jól tudom.

(LLLLLL)

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 442. old.

 

Reni üzenete:Virág a legjobb barátom, és csak annyi, hogy soha nem kívánhatnék neki jobb barátot nálad. És ezt komolyan mondom.

Reni üzenete:Itt vagy?

Reni üzenete:Hahó Ricsi?

Ricsi üzenete:Itt csak zokogok. Ez annyira szép.

Reni üzenete:Hülye!

Ricsi üzenete:Jól van már. Értem. Kösz. Meg minden. Tudod, hogy imádom Emót.

Reni üzenete:Tudom.

Ricsi üzenete:Csak ne akarna kis zsiráfot, basszus.

Reni üzenete: :D :D :D :D

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 448. old.

 

-Te mit fogsz csinálni?-kérdeztem.

-Programomvan valakivel-mondta.

-Ööö-néztem rá furán.-Oké persze-(...)

-Ismerem?

-Igen.

-Lány?-(...)

-Lány-bólogatott.

-Oké. Jó szórakozást.-(...)

-Kösz. Meglesz-mondta.

-Tényleg ismerem?-szakadt ki belőlem egy újabb kérdés.

-Aha.

-A-s?-kérdeztem és azonnal elvörösödtem. Ez nevetséges. Nevetséges vagyok!

-Nem-felelte.(...)

-Hát, akkor klassz délutánt. Érezzétek jól magatokat. Meg ilyesmi-motyogtam, és indultam befelé. Cortez elkapta a kezem, és visszahúzott.

-Féltékeny vagy?-kérdezte elfolytott mosollyal.

-Nem-(...)-Kéne?-(...)

-Lehet. Szép. Okos. És nagyon szeretek vele lenni...

-Ez nagyszerű.-(...)

-Segítek neki angolból, mert iszonyat béna.-tette hozzá, mire hitetlenül a szemébe néztem, és a tenyerembe temetve az arcom, megkönnyebbülten elröhögtem magam.

-Szerinted ez vicces volt?-kérdeztem artikulátlanul, még mindig a tenyerembe motyogva.

-Szerintem igen-röhögött ki, aztán benyomta a kulcsán a riasztógombját, a kocsi pedig bezárult.

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 454. old.

 

-Reni-suttogta Cortez.Hátrafordultam és kérdőn néztem rá.-Hogy állsz?

-Az első két feladattal kész vagyok.

-Mutasd.

-Most?-suttogtam döbbenten.

-Persze-hát jó felvettem a lapom, és magam elé tartottam, ő pedig kissé feltápászkodott és elolvasta a válaszaimat.

-Jó, ez majdnem rendben van. Mi van a többivel?

-Nem értem.

-Vidd-tolt maga elé egy összehajtott lapot.

-De ez csalás-ráztam meg a fejem.

-Ren-szállt be a beszélgetésbe Ricsi,-ha te nem vagy, még mindig kilencedikesek lennénk. Vidd már azt a nyomorult választ és zárjon le ötösre!

-Ööö. Oké.-(...)

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 458. old.

 

-Embelek, mindjárt nyár. Nem látjuk Gondost. Nem látjuk Gazdagot. Nem látjuk Mádayt-jelentette be Ricsi ünnepélyesen.

-Nem látjuk egymást-tettem hozzá, kissé ünneprontóként, mire Cortez átölelte a vállam, és magához húzva adott egy puszit a homlokamra.

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 476. old.

 

(...)-Neményi hazajön szünetre?

-Igen-feleltem.-De én dolgozni fogok júniusban, szóval nem nagyon fogunk találkozni.

-Aha. Gondolod nem jár majd be a könyvesboltba? Ott vagy te és egymillió könyv.Minden álma egy helyen-mondta szárazon, én meg elhúztam a számat.

-Arnold a barátom. Mint Karcsi vagy Peti,Virág,Ricsi,Kinga...

-Tudom, hogy neked a barátod-rágózott kissé feszülten.-Az a kérdés Neményinek mi vagy te.

Némán néztem magam elé, és sóhajtva megráztam a fejem.

-Ez nem lehet probléma...Mármint...

-Reni-szakított félbe, mire mélyen a szemébe néztem-Ez nem probléma.

-Oké-mosolydtam el, Cortez pedig megcsókolt. (L)

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 479. old.

 

Ami pedig Cortezt illeti, lassan hívni fog, a net szerint hamarosan leszáll a gépe. 85 nap.

És a visszaszámlálás elindult.

A Szent Johanna Gimi 6.-Ketten 514. old.

 

Vége a 6. résznek

 

Reggel totál feldobódva ébredtem, a nap gyönyörűen sütött, és a kapunkban a sötétkék kocsinak lazán nekitámaszkodva a világ leghelyesebb fiúja várt rám.(...)

Velem együtt Ricsi is szörnyen szenvedett Cortez hiányától, csak mivel ők fiúk, egészen máshogy fejezik ki az érzelmeiket. Tegnap, például amikor Ricsi megérkezett Cortezhez, nemes egyszerűséggel ráugrott. Fiús dolgok rájukhagytuk. :)

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 49. old.

 

Máday rontott ki a suliból, és csípőre tett kézzel nézett körbe.

-Jól láttam, hogy egy diák repült el az ablak előtt?-kérdezte dühösen.

-Persze.Az új srác volt. Clark Kent-bólintott Zsolti.

-Milyen Kent?-rázta a fejét Máday értetlenül.

-Mi csak szupermennek hívjuk. Az a beceneve. Biztosan őt látta-magyarázta Ricsi.

-Azt hiszitek viccesek vagytok?-dünnyögött Máday,

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 51. old.

 

-Ez nem ér!-ráztam meg a fejem.

-Szerezz valakit olvasóra, aki vonzza a többi diákot-tanácsolta Dave.

-Ööö...-tűnődtem el a hallottakon. Aztán bizonytalanul Cortezre néztem.

-Felejtsd el. Nem megyek Kardos szakkörére-mondta, de olyan hangsúllyal, hogy tudtam nyert ügyem van. Haha.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 55. old.

 

-Szia-szóltam bele, amikor a vonal végén meghallottam Cortez hangját.

-Ki vagy?-kérdezte unott hagon.

-Ööö...-töprengtem.-A barátnőd.

-Melyik?-oltott tovább, én pedig elröhögtem magam.

-Haha.Az amelyik ma a vásárlásnál meg tudta különböztetni a cukkinit az uborkától-közöltem büszkén.

-Ügyes.Nem véletlenül te vagy a kedvencem.

-Szeretek kedvenc barátnő lenni. Megtisztelő-vágtam vissza, ezután a beszélgetésünk visszatért "normál" stílusba. Egy idő után, az idegen, utálatos hangú ember beszólt, hogy az egyenlegem lejár, úgyhogy idegesen megráztam a fejem.

-Lejárok. Szét fog kapcsolni.

-Visszahívlak-mondta Cortez(...)

(...)

-Végre leráztam Cortezt, már vártam, hogy hívj, Pisti-szóltam bele. Cortez akkorát röhögött a vonal másik végén, hogy önkétlenül is elmosolyodtam.

-Pisti?-kérdezte nevetve.-Pistivel csalsz meg?

-Mi bajod Pistivel?

-Á, nem, semmi. Biztos jó arc.

-Nagyon-erősködtem. Na, nehogy már azt higgye, csak neki lehet több barátnője. Akkor nekem van Pistim. Hogy ezt, hogy találtam ki? Gőzöm nincs.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 81. old.

 

-Oké. Rájöttem. Földrajzból megyek. Nem is értem, eddig hogy nem jutott eszembe-hadartam.

-Ügyes-szólt Cortez.-És erre most jöttél rá?

-Széttört a fejemen a földgömböm-ismertem be.

-Mi???-kérdezte enyhe aggodalommal a hangjában.

-Jól vagyok-magyarázkodtam azonnal.-Illetve azért egy kicsit fáj.

-Mi talált el?-nevette el magát.

-Ööö...-tanulmányaztam a földgömböm.-Azt hiszem, a németek-közöltem, amikor megláttam, hogy pont Berlinnél horpadt be.

-Sajnálom.

-Cak egy sima hadüzenet volt-magyaráztam.

-Mit fogsz tenni? Visszatámadsz?

-Nem, nem. Megragsztom.

-Diplomáciai vonalon a helyed-nevetett Cortez.

-Szerintem is-értettem egyet. :)

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő107. old.

 

-Tizenkettő bé-kezdte.-Mi folyik itt?

-Máday néni, éppen matekóránk lenne-kertelt Zsolti.

-Nem ezt kérdeztem-sziszegte Máday idegesen.-Miért jött ez a szerencsétlen Chatelain ma strandruhában?

-Biztos melege van-jegyezte meg Cortez.

-Ne szórakozzatok velem!-fenyegetőzött az ig. helyettes.-Kezd nagyon elegem lenni belőletek. Még egy ilyen húzás, és kollektív büntetésre számíthattok.

-Ez nem fordul elő többé, ígérjük-mondta őszintén Dave. És nem is hazudott. Ez egyszeri alkalom volt, egyszeri balhé. Naná, hogy nem lövik el többször.

-Rendben-biccentett az ig. helyettes.-Rajtatok tartom a szemem.

-Itt tetszik hagyni nekünk?-kérdezte Zsolti. Ekkor nem bírtuk tovább, kitört belőlünk a röhögés.-Mert rakhatnánk, mondjuk, a tanári asztalra.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 116. old.

 

-Mi folyik itt? Mi ez az ordítozás?-lépett be Máday a mosdóba.

-Semmi-feleltük egyszerre mindannyiany.

-Zeng töletek az épület.Kinga, Virág és Reni órára megy, Kitti az irodámba, ahol keresünk egy kis szemfestéklemosót és egy vattapamacsot, mert kislányom, úgy nézel ki ezzel a smikkel, mint egy rossz revütáncos. Felmayer pedig elgondolkodik a nemi identitásán, és ha sikerül rájönnie arra, hogy fiú, megmagyarázza, hogy mit keres a lánymosdóban-hadarta rezzenéstelen arccal.-Mozgás-tapsol egyet a megerőltetés kedvéért, mi pedig mind az öten kihúztunk a mosdóból. Dave is. :)

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 125. old.

 

-Nem fogok meglepődni azon, hogy három hónapból, amikor nem találkoztunk, téged összesen annyi érdekel, hogy ki ült mellettem a gépen. Mondjuk megérteni se fogom de mindegy-nevetett fel, és a szeme sarkában összefutottak a nevetőráncok.

-Mert a repülőút más-közöltem egyszerűen.

-Más?

-Más-bólintottam, megerősítve az állításomat.-Jó, elmondom, de csak ha nem fogsz hülyének nézni.

-Ezt így, előre ígérjem meg?-húzta el a száját mire felnevettem.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő  127. old.

 

-Beítam minden tünetem, és elég rossz eredmény jött ki-közölte Virág halk, rekedtes hangon, a szemében pedig ott volt a riadalom.

-Pontosabban?-kérdezte Kinga gyanakodva.

-Oké. De ne ijedjetek meg, mert gyógyítható. Csak izé. Elég rosszul hagzik-biggyesztette le a száját.

-Nyögd már ki-parancsolt rá Kinga.

-Jó. Szóval. Uhh. A tünetek alapján biztos, hogy... nekem... jaj. Szóval prosztatagyulladásom van-mondta ki. Én mosolyga a szám elé kaptam a kezem, Kinga pedig lehunyt szemmel egyszerűen megfejelte a mosdó csempéjét. Egymás után hámorszor.

-Virág...-kezdtem óvatosan, nehogy megsértsem.-Neked nincs prosztatagyulladásod. Nem lehet-mondtam türelmesen.

-Hogyhogy? A Google szerint tutira az van.

-Lány vagy. Nincs prosztatád-néztem rá kedvesen.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 130. old.

 

-Na, és kit gondolsz Gábornak?

-Passz- vontam meg a vállam.- De valakit keresni fogok. Megsajnáltam, nagyon-ismertem be.-Örülnék ha jól sikerülne a szalagavatója. Legalább ő keringőzzön egy jót...-utaltam továbbá az én apróbb problémámra. Cortez elmosolyodott.

-Burkolt célzás?

-Halvány-bólintottam, aztán komolyra fordítottam a szót-Te, ugye, nem akarsz keringőzni?

-Te mennyire akarsz?-kérdezett vissza.

-Nos. Ha azt vesszük, hogy kilencedik óta ezt tervezem, és eddig minden alkalommal végigbőgtem a Unce Upon a December című dalt, és az elmúlt években semmi másban nem reménykedtem, csak hogy majd tizenkettedikben esetleg veled...-hadartam.-Nem, nem akarok, egyáltalán nem fontos.

-Szerinted erre nemet tudok mondani?-sóhajtotta.

-Remélem, nem-virultam azonnal.

-Keringő?

-Keringő-mosolyogtam, majd lábujjhegyre állva megcsókoltam.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 148. old.

 

-Nem tudom. Nem. Vagyis igen Mármint érted... Kéne egy biztos pont, amibe kapaszkodhatok, mert úgy érzem, mindenki elindult egy úton, én pedig egy helyben topoporgok. Mármint.Tudod. Mindenki tudja, hogy mit akar. Még Virág is. Tudja, hogy miben jó. Egyáltalán nem aggódik. Kingáról nem is beszélve.Én mit tudok felmutatni?-néztem rá kétségbeesetten.

-Oké, úgy látom, rád jött a végzős pánik-bólintott megértően.-Nagyon sok mmindent fel tudsz mutatni-bíztatott.

-Mit? Hogy elolvastam a hétvégén a francia hadnagy szerelmét?-nevettem el magam kínosan.

-Már el is olvastad?

-Igen.

-Gyors voltál.

-Mert nagyon tetszett.

-Neked minden könyv tetszik.

-Ezzel nem megyek sokra...-csóváltam a fejem csalódottan.

-Dehogynem-ölelt át, én pedig a karom a nyaka köré fontam, és ismét lehunytam a szemem.-Kell egy biztos pont?-kérdezte halkan.

-Jól jönne-bólintottam.

-Itt vagyok. A többit kitaláljuk-mondta ki, nekem pedig a megkönnyebüléstől könny szökött a szemembe.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 152. old.

 

-Miért spárgázik egy férfi?-ráncolta a szemöldökét Ricsi, döbbenten nézve a videót.

-Őt választjuk-szólaltunk meg egyszerre. Mi, lányok.

-Ne szórakozzatok már, ő nem lehet a tanárunk. Most meg hová lett? Kiszökkent a képből-meredt Cortez a felvételre.

-Hát, elugrált, de nézd, visszajött-jelentettem be ünnepélyesen, amikor egy balettszökkenéssel már vissza is tért a kamerra elé.

-Vissza is jön? Nem semmi-mondta Cortez nem túl lelkesen, mire a fiúk elröhögték magukat.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő  175. old.

 

-Maradj így, csinálok egy képet-álltam meg előtte, mire mosolyogva felnézett rám.-Csak vicceltem. Meglepődtem, hogy olvasol.

-Mi? Olvasok?-kérdezte döbbenten.-Tényleg! Ezek betűk! Ezek sorok! Ne, nem bírom!-szólt tettetett ijedséggel, és elhajította a magazint, ami szétnyílva zuhant le a földre.

-Jó, csak fura volt-mondtam zavart mosollyal.

-Reni, tudom, hogy neked ez fura-kezdte Cortez, megfogva a kezem.-És lehet, hogy ez most sokkolni fog. De azt hiszem, ideje elmondanom.

-Igen?-vigyorogtam önfeledten.

-Nem csak arról van szó, hogy tudok olvasni. Szoktam is.

-Ez tényleg sokkolt, azt hiszem le kell ülnöm.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő  182. old.

 

-Cortez, ugye?-kérdezte. Na, még ez is. Ennyire sok ember közül Cortezt akkor is elsőre megjegyzi mindenki. :) Corztez csak lazán biccentett.-Megkérhetnélek, hogy a pároddal...

-Reni-szólt közbe Cortez, mire zavartan lesütöttem a szemem.

-Megkérhetnélek, hogy Renivel álljatok kicsit előrébb? Mondjuk, ide-mutatott a legelső táncsorra.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 184. old.

 

-Tudtam!-mondta ki.

-Mit?-kérdeztem totál értetlenül.

-Hogy jóban vagyunk!Hah!-közölte büszkén.

-Persze, hogy jóban vagyunk. Dave, te vagy az egyik legjobb barátom.

-Előbb hívtál, mit őt!-mondta.

-Mint kit?

-Neményit-mondta ki hirtelen, nekem pdig a név hallatán összeszaladt a szemöldököm.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 198. old.

 

-Szerinted mi lesz?-kérdeztem köszönés nélkül.

-Szerintem marad 2-1 a Juventusnak-felelte Cortez.

-Mi?-ráncoltam össze a szemöldököm..Milyen 2-1? És milyen Juventus?. Aztán leesett. Kedd esti BL meccs.-Bocs, nem akartalak zavarni.

-Mért zavarnál?Szóval.Mivel mi lesz?

-Nem tudom. Totál kétségbe vagyok esve-ismertem be.

-Oké, hidd el, hogy biztosan nem voltál csipkeverő.

-Nem, nem arról van szó. Amúgy,  gigliztam a témával kapcsolatban, és nem is annyira könnyű. Úgyhogy ha így is volt, büszke vagyok magamra.

-Bolond vagy- nevetett  fel Cortez, mire én is elmosolydtam.-Na komolyan. A továbbtanulás?

-Az is. De a jelen helyzetben nagyon úgy tűnik, hogy vadászpilóta leszek.

-El fogom venni tőled azt a könyvet-közölte Cortez.

-De most komolyan. Te látod a jövőt?-váltottam stílust.

-Én nem, de jóban vagyok az orákulummal.Majd bemutatlak neki-mondta, mire megint felnevettem.

-Komolyan kérdeztem. Megijeztett, ami Kingáékkal történt.

-Helyben vagyunk-mondta Cortez.

-Nem, mármint... tudod... ők nem illettek össze, és szakítottak. Virág és Ricsi nem illenek össze, és tökjól megvannak. És mi?-kérdeztem félve.

-Mi van velünk?

-Mi lesz velük?-javíttottam ki a kérdését,és ösztönösen a nyakamban lógó lánc felé nyúltam, elkaptam a gyűrűt, és forgattam az ujjaim között.

-Mi lenne? Te vadászpilóta leszel, én pedig majd sírva nézem a híradót. Mint egy Sparks-történet, csak fordított szereposztásban.

-Komolyan beszélek-mondtam, megpróbálva visszatartani a nevetésem.

-Tudom, hogy komolyan beszélsz-váltott át, és sóhajtott egyet.-Ki tudsz jönni?

-Most?-néztem az órámra.Hétköznap, fél tíz.Ööö...-Megpróbálok.

-Akkor mindjárt ott vagyok.

-De... És a meccs?-kérdeztem vadul dobogó szívvel.

-Fontosabb, hogy megöleljem a bolond barátnőmet.És amúgy is.Nerni fog a Juventus...

-2-1-re - fejeztem be helyette.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 230. old.

 

-Cortez, Bantu-biccentett Zsolti felénk.

-Nagyon vicces-vigyorogtam rá kelletlenül.

-Öcsém, Ren, mi van a fejeddel?-pattant le a robogóról Ricsi, és Virág is kérdőn nézett rám.

-Semmi, csak...- legyintettem

-Te jó ég! Renáta-érkezett meg az első számú lealázóm. Kinga, természetesen.

-Oké, baleset volt, megyek és lemosom-szóltam idegesen körbe.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 243. old.

 

-Na, és Cortez, nem fél őt a bölcsészkarra engedni?-kérdezte Zsolti, miközben lehuppant mellénk. Illetve inkább közénk, úgy, hogy félig rám ült. Kábé nyolcvan kiló izom nehezedett a bal combomra. Vááá. Ez fájt.

-Kéne?-kérdezett vissza Cortez furán.

-Képzelj el egy előadót-mutatott maga elé Zsolti a két karjával, mi pedig vizuálisan is magunk elé képzeltük.-Ott ül reni a könyveivel középen, és úgy száznegyven Neményi veszi körbe.Muhaha-röhögött Zsolti jóízüen a saját poénján.Kínosan mosolygva ingattam a fejem, közben meg Cortez reakcióját lestem, aki szórakozottnak tűnt.

-Engem csak az érdekel, hogy az igazi elég messze legyen-felelte, mire Zsolti megértően bólintott, Kata elmosolyodott, én pedig megszorítottam Cortez kezét, miközben rákulcsoltam az ujjaim az övére.

-Jól van, ember, de ha megint én figyelek Renre, akkor szóljatok időben, mert rágyúrok a franciára-kapcsolódott hozzánk Ricsi is.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 261. old.

 

-Hoztam a házit. És Kardos üdvözletét-vigyorogtam.

-Nekem is hiányzik-bólintott, aztán leült a fötelbe, és szórakozottan nézte, ahogy kipakolom a táskámból a jegyzeteimet. Mikor felé nyújtottam az irodalomfüzetem, Cortez megfogta a karom, majd maga felé húzott, és mivel elvesztettem az egyensúlyom simán az ölébe zuhantam.

-Várj, a füzetem-kapkodtam, és kirángattam magam alól az irodalmat. Ajj összegyűződtek a lapok. Cortezt annyira nem érdekelte, sőt, semennyire, sokkal inkább velem foglalkozott, és miután megcsókolt, igazából én  is elfelejtettem, hogy van egyáltalán irodalomfüzetem.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 275. old.

 

-Nem hagynál itt?-kérdeztem zakatoló szívvel, amikor leesett amit mondott.

-Ha te nem vagy, már a tizediket sem járom ki-mondta halkan, mire elkerekedett szemmel néztem rá.

-Mi? Miért?

-Fogalmad sincs, hány suliba jártam eddig. Amikor ide kerültem, ez is egynek tűnt a sok közül.-legyintett.-Nem sok biztos pont volt az életemben. Előtted-húzott magához.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 289. old.

 

-Hű. Ez tényleg. Izmos-veregettem meg elismerően a bicepszét.-De amúgy, jól vagy?

-Persze. Mutassam meg a vádlimat is? Cortez nem tudom, mennyire díjazná.

-Nem, nem-nevettem fel.-Nem az izomzatod érdekel.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 299. old.

 

Cortez:Mert hirtelen kinyílt a föld alattam,te eltüntél én meg itt maradtam.

Reni:Hát evezz a part felé még párat,ha a világ fórdit neked hátat.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 401. old.

 

-Oké, vagy van valami bajod, vagy ennyire beszorult a levegőd a futástól.Ha az utóbbi, akkor elviszlek orvoshoz.

-Nem, csak gondolkoztam. De amúgy tényleg szúr.

-Gondolkoztál-bólintott.

-Aha.

-Jó. Ha juttottál valamire, szólj.

-Rendben. Köszi-hajoltam oda, és egy "holnap találkozunk" csókkal elköszöntem tőle, majd kinyitottam az ajtót.Aztán visszacsuktam.-Te akarnád tudni, ha az egyik barátnőmről kiderülne, hogy régóta tetszel neki?-kérdeztem. Cortez összeráncolta a szemöldökét.

-Kinga, ugye?-kérdezte, mire felnevettem, és nem bírtam abbahagyni, közben folytatta.-Mindig sejtettem. Amikor olyan eszelősen néz. Vagy amikor felhív hajnali ötkor, azt ordítva, hogy "ugye megvan a beadandód???".

-Ne hülyülj már, komolyan beszélek-törölgettem a szemem, mert ez amúgy iszonyat nagy poén volt.

-Oké, akkor komolyan-hagyta abba a hülyülést.-Nem, nem akarom tudni. Ami körülötted változik az nem érdekel, ami benned az igen-mondta, én pedig bólintottam, és újra hozzáhajoltam, hogy megöleljem.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 309. old.

 

-Mi ez a lárma?-lépett be Máday a terembe, mire mindenki odakapta a fejét.

-Csóközön-intett Zsolti.

-Nagy Pavarotti Zsolt! Miért hallom a hangodat a másik épületben?

-Mert nagyon tetszik egem szeretni-felelte Zsolti.A mi osztályünk felröhögött, az a-sok viszont annyira beparáztak Mádaytól, hogy nem mertek még mosolyogni sem. Amatőrök.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 313. old.

 

(...) Zsolti azomban tovább focizott Cortezzel, Ricsi pedig a padon ült, mintha mi sem történt volna.

-Nem zavar, hogy szakad az eső?-kiáltotta Bálint, aki a kilencedikesekkel ácsorgott az árkádok alatt.

-Az esőt nem zavarja, hogy itt ülök? Én voltam itt előbb-felelte Ricsi.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 325. old.

 

-Rosszabb. Felnőtt a gyerek, mondta halkan.

-Mi? Mióta?-döbbent meg apu, aféle "már megint lemaradtam???" nézéssel.(...)

-Mióta?-kérdezett vissza szomorúan.-Amióta nem szerelmes kamasz.

-Mi? Szakítottatok Cortezzel?-értetlenkedett apu.

-Dehogy szakítottak-rázta meg a fejét anyu.-Ellenkezőleg. Azt hiszem, most már komoly a dolog.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 328. old.

 

-Két repjegy? Azt vennél?-kérdeztem halkan.

-Aha.

-Hű. Kettőt?-vigyorogtam.

-Szeretek kényelmesen utazni, jól jön két hely-felelte, mire lehervadt a mosoly az arcomról, Cortez pedig jóízűen felnevetett.-De béna vegy!

-Nem vagyok-ellenkeztem zavartan.-Akkor az egyik az enyém lenne?

-Szerinted?Persze.

-Ó.Oké-fordultam vissza boldogan.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 334. old.

 

Előszedtem a telefonom, mert sms-em jött. Cortez csak ennyit írt: Ne ijedj meg. Aztán csöngettek.

Kisiettem az ajtóig, és boldogan kitártam, aztán olyat sikoltottam, hogy komolyan helyem lett volna a filmben! Cortez fél kézzel levette a maszkját, aztán röhögve támaszkodott az ajtófélfának.

-Mondom, ne ijedj meg-fogta a fejét.

-Jó, de...-hebegtem, és még mindig a fülemben dobolt a vér az adrenalintól.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 337. old.

 

-"Koldus-szegény királyi gazdagon, szomjan halok".

Ez télleg szép volt-bólogatott Virág.

-Ööö..-nevettem el magam.-Ez nem egészen így van. Nem költheted át!-fogtam a fejem.

-Ren, Sékszpít idézek, ez már így is durva.

-Igaz. Csak idéznéd pontosan.

-"Részeg vagyok és mindig szomjazom." Ez a vége-szólt közbe Cortez, mire elkerekedett szemmel néztem rá.

-Honnan tudod?-esett le az állam teljesen.

-Volt idő, amikor esténként ezt olvastam-mondta halkan.

-Komolyan?-kaptam a szám elé a kezem, Cortez pedig mélyen a szememba nézett.

-Nem. De jól hangzott mi?-kérdezte Ricsiből pedig kitört a röhögés.

-Nagyon vicces-ráztam a fejem nevetve.

-Most jegyeztem meg amikor felmondtad-ölelte át a vállam Cortez.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 349.old.

 

Cortez a zsebébe nyúlt, és előszedte a BlakBerryjét, majd az ölemből felnézve összeráncolta a szemöldökét.

-Van valami oka annak, hogy Kinga az írta sms-ben, hogy észnél legyek, különben kinyír?-kérdezte, mire elhúztam a számat.

-Ööö... Talán beszélgettem vele erről-arról...-hebegtem zavartan.

-Aha. Jó-bólintott, és elrakta a telefonját.-És mi lenne, ha egem kérdeznél, mielött rám küldöd az eszelőst?

-Rendben-nevettem el magam. Azért rendes Kinga, hogy gondolt rám.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 369. old.

 

-Úristen, mennyi ruha-suttogta Virág.

-Úristen, de giccses-fintorgott Kinga.

-Úristen, de fehér mind-szörnyülködött Kata.

-Úristen, de szépek!-mondtam megbabonázva.

Négy ijedt lány egy esküvőiruha-bolt ajtajában....

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 377. old.

 

Cortez kijött a szobából, mire mindketten odapattantunk elé.

-Hogy van?-(...)

-Jól, az iskolaorvos adott neki valami édességet, úgyhogy magához tért. Leesett a vércukorszintje, azthiszem. Aztán vagy öt percbe telt, mire leszedtem a nyakamból a karját-tette hozzá. Kínos mosolyra húztam a számat, Kinga pedig közömbösen meredt maga elé.-Léptem-mondta Cortez.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 385. old.

 

-Oké-kezdtem.-Te gimisztárnak öltöztél én meg délamerikainak.-Cortez felnevetett aztán magához húzott és megcsókolt.

(...)

-Aztán meghívom Petit, hátha el tud jönni.És Arnoldot-fejeztem be.Cortez bólintott aztán bekanyarodtunk Ricsiék utcájába.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 391. old.

 

-Mit mondott a notre-dam-i toronyőr?Muhahaha-röhögött Zsolti.

-Hogy eljön a főpróbára-feleltem

-Minek hívtad?Mindenki utálja-hőbörgött Ricsi.

-Mert a barátom, és egyébrént sem utálja mindenki-szépítettem.

-Potteren kívül egyet mondj, aki kedveli-vonta fel a piercinges szemöldökét, mire nyitottam a számat.(...)

(...)

Cortez kivette a füléből a füllhallgatóját, és kérdőn rám nézett.

-Miért a próbára jön? Miért nem a szalagavatóra, hamár elhívtad és úgyis itthon lesz?-kérdezte. Hű. Én azt hittem zenét hallgat. Ezek szerint csak halkan...

-Mert nem ér rá harmadikán este-feleltem. A többiek "húúz"-tak.

-Még mindig különcködik a seggfej, ő a főpróbára jön-rázta meg a fejét Cortez gúnyos mosollyal, mire mindenki felröhögött.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 393. old.

 

-Ren!-ordította Ricsi, mire megpördültem a tengelyem körül, és lenéztem a teremre. Már mindenki a helyén állt, és Krisz is úgy nézett felém, mintha csak rám várna.-Gyere már, hallod!-kiálltotta Ricsi.

-Jövök-feleltem, és Arnoldra pillantottam.-Kezdődik.

-Hallom. Ricsi mindenkinek az értésére adta, kulturált módon, ahogyan megszoktuk tőle.

-Ne már-ráncoltam a szemöldököm.-Csak viccelt.

-Hogyne-bólintott Arnold hűvösen, aztán leült, én pedig összeráncolt szemöldökkel lesiettem a lépcsőn, és odaszaladtam Cortezhez.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 414. old.

 

-Mi van?-hüledeztem.-Ki várja el, hogy megdicsérd? Én azt nem értem, miért bántasz!-hadartam dühösen.

-Nem bántottalak, feltettem egy egyszerű kérdést, amire régebben válaszoltál volna, most viszont nem értem a dühös reakciót. Rosszat mondtam, vagy igazat?

-Neményi, most állj le!-lépett mellém Cortez, és nem túl barátságosan nézett Arnoldra, aki unottan meredt ránk.

-Nagyszerű, már egy párbeszédet sem tuduk folytatni anélkül, hogy valaki bele ne szóljon?-kérdezte Arnold tőlem, figyelmen kívűl hagyva Cortezt.

-A valakinek neve is van-mondtam dühösen.

-Értem-biccentett Arnold.-Örülök, hogy láttalak titeket egy élmény volt-kezdett búcsúzkodni cinikusan.-(...)

(...)

-Mit szeretnél, Neményi? Provokálni? Hogy leüsselek?-röhögte el magát Cortez.-Tudod, talán megérdemelnéd. Elég régóta. De sosem adnám meg neked azt az élményt, hogy mártírként távozz innen, sajnáltasd magad és ő csalódjon bennem-mutatott rám.-Annyit nem érsz te nekem.-Arnold összefont karral állt.

-Nézd, Reni, tény, hogy ő-intett Cortez felé-az oka annak, hogy nem igazán tartjuk a kapcsolatot. Ragad rád a stílusa, amit nem igazán kultiválok. Sajnálom, hogy képtelenek vagyunk kommunikációra, vagy azért, mert Cortez jelen van, vagy azért, mert őt hallom a szavaidban, őt olvasom a soraidban...(...)

-Ez az utolső próbálkozásod?-kérdezte Cortez.-Őt bünteted miattam? Neményi, ennél már nincs lejjebb.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 415. old.

 

-Oké. Mehetünk-bólintottam totál izgatottan, aztán megszorítottam Virág kezét, és kiléptünk a folyosóra.

Dave öltönyben ácsorgott, és az iPhone-ját nyomkodta, majd felnézett ránk és büszkén elmosolyodott.

-Csinik vagytok-mondta kedvesen.

Zavartan tekergettem a hajtincsem, közben pedig a fejemet kapkodtam, hogy merre lehet Cortez.

-Már a teremben van-találta ki Dave a gondolataimat, én pedig motyogtam valami "köszi"-félét, és beléptem a dupla szárnyú ajtón.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 412. old.

 

Cortez elkapta a karom, mire mosogva ránéztem.

-Mi újság, Renkai?-kérdezte.

-Semmi. Mi ez ahhoz képest, hogy Ricsi első alkalommal Reginaként mutatott be neked?-nevettem el magam.

-Emlékszel rá?

-Sose fogom elfelejteni.

-Ez volt a cél-mondta szemtelenül szép mosollyal.

-Mi?

-Tudtuk a nevedet-mondta vigyorogva.

-Akkor miért hívott máshogy???-tátottam el a számat.

-Hogy felidegesítsd magad.

-És az miért volt jó?-értetlenkedtem.

-Kilencedikesek voltunk... Poénnak tűnt. És azt akartuk, hogy megjegyezz minket.

-Megjegyeztelek, hidd el-nevettem el magam, aztán gyorsan visszaálltam a helyemre, mert Kinga lökdösni kezdett, hogy menjek már.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 426. old.

 

Kinga felemelte a fejét Dave válláról, majd a szemébe nézett... És megcsókolták egymást!!!!!!!

-Úúúúristen!-üvöltötte Virág, aztán azonnal a szája elé kapta a kezét, én pedig elkerekedett szemmel bámultam őket, és egyszerűen nem hittem el, amit látok! Kinga és Dave? Mi van??? OMG!!!!!

(...) Kinga és Dave pedig befejezte a csókot, és összemosolyogtak, mielőtt beengedték volna a külvilágot.

-Mi a franc volt ez?-kérdezte Ricsi lesokkolva, és ő is Zsolti felé fordult, ahogy mindenki más.

-Szerintem egy csók-röhögött fel Zsolti, és beleharapott a műzliszeletébe, amit egyébként nem tudom, honnan szedett, én is kértem volna, de persze egyáltalán nem fontos most.

-Kinga és Dave járnak???-tátotta a száját Virág.

-Ja-bólintott Zsolti mosolyogva.

-De... és...-kerestem a szavakat.-Te mit szólsz ehhez?

-Én, hogy "Mazel Tov"-tárta szét a karját Zsolti.-A két legjobb barátom egymásba szeretett.Még szép, hogy örülök neki!-közölte, és egy csepp rosszallást sem lehetett látni az arcán. Ahogyan döbbenetet sem.

-Te tudtad?-kérdeztem még mindig úgy, mint akit fejbe vertek.

-Ó, én előbb tudtam, mint ők-legyintett.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 430. old.

 

-Basszus!-nézett fel Zsolti riadtan a telefonjából.

-Mi az?-kérdezte Dave rémülten.

-Basszus. Ott felejtettem a barátnőmet a suliban!-mondta aztán olyan röhögésben tört ki, hogy lefeküdt a mellete lévő székre (Macu ölébe), és nem bírt felkelni.

-Hogy érted, hogy ottfelejtetted?-kérdeztem nevetve.

-Mittom én. Annyira görcsöltem, hogy Dave-ékkel minden oké legyen, hogy elfelejtettem, hogy van barátnőm-röhögött, aztán lefordult a székről, és beesett az asztal alá. És ekkor kész, mindenkiből kiszakadt az önfeledt röhögés.Én konkrétan lekönnyeztem a maradék sminkemet is.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 436. old.

 

Nem hiszem, hogy büszkék lennének Jacques-ra, aki elaludt az asztalon, így a rockerek áldozatául esett, és mindenfélét irogattak a homlokára alkoholos filccel. Vagy éppen Ricsit sem só látni, hogy Virágot védve inkább hősiesen benyomja ő a hatalmas, színes kokélt sok szívószállal és kis esernyőkkel, ami olyannyira fejbe verte, hogy az asztalra könyökölve elaludt. Aztán kicsúszott a keze a feje alól, és orbitálisan lefejelte az asztalt. Ja, és erre sem ébredt fel.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 438. old.

 

(...)-Apu, te mit szólsz ehhez?-néztem apura aki hosszú percek óta némán ült, és nem reagált semmire.

-Azon gondolkozom-kezdte-,hogy akkor mindig lesz Corteznél pár csomag sós mogyoró?

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 451. old.

 

-Hallod, Virág is Szombathelyre jön!-bökte oldalba Andris Robit, mire mindkét rocker felröhögött.

-Ti is oda felvéteiztek?-kérdezte Ricsi.

-Naná.Zúzunk rendszergazda szakképzézre.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 457. old.

 

-Várj ez jó vol, tedd vissza!-kértem a váltakozó csatornák közt felfedezve valami érdekeset.

-Kizárt dolog.

-De, tedd vissza.Az a Globe Szanház volt. Mit mondanak róla?-nyúltam a távírányítóért, de Cortez áttette a másik kezébe, hogy "ne érhessem el".

-Szerinted az elmúlt 400 évben történ valami izgalmas vele?

-Például leégett.

-Aha. Mikor is?

-1613-ban-vágtam rá az egyértelmű választ.

-Na, azóta viszont tényleg csak ott áll-legyintett.

-De én azt szeretném nézni, nem a hülye hokit.

-Ez fájt-meredt rám amolyan "most megsértettél stílusban".(...)

-Jó, bocs nem hülye a hoki. De a Globe Színház...

-Tessék-kapcsolt vissza.-Amúgy a tévében nagyobbnak tűnik, tette hozzá mire felszaladt a szemöldököm.

-Voltál Londonban?-néztem rá döbbenten.

-Ja-vonta meg a vállát, mintha ez olyan természetes lenne.

-Túl sok mindent nem tudok még rólad-mosolyodtam el, Cortez pedig megfogta a karom, és magához húzott.

-Mit akarsz tudni?-kérdezte, egészen közel hajolva hozzám.

-Hogy milyen a Globe-suttogtam nevetve, de természetesen nem válaszolt, mert közben megcsókolt.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 465. old.

 

-Mi az?-kérdezte Virág?

-Cortez illata-mutattam felé vadul kapáló szívvel.

-Muti-hajolt oda.-Úúú télleg'.

(...)

-Ricsi melyiket használja?-fürkészte Virág a polcsort.

-Ricsi,-kérdezett vissza Kinga.-Tusfürdőt. Jó esetben-Virág hangosan felröhögött, én pedig "ez gonosz volt" mosollyal csóváltam a fejem.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 471 old. 

 

-Ébren vagy még?-kérdezte.

-Persze-feleltem halkan, szinte suttogva.

-És nem vagy álmos?

-Nem. Kizárt, hogy el tudok aludni. Ahhoz túl ideges vagyok-motyogtam, arra célozva, hogy az idegességem oka kizárólag ő. Cortez elnevette magát, mire felszaladt a szemöldököm.

-Akkor talán engedj be-mondta, nekem pedig a torkomba ugrott a szívem.

(...)

-Pszt-suttogtam, a szám elé téve a mutatóujjam.-Mit csinálsz itt?

-Mondtam, hogy este beszélünk még-felelte hihetetlenül szép mosollyal.

-Azt hittem, hívni fogsz...-nevettem el magam halkan.

-Szerindet elmennék így?

-Nem tudom.Lehet-feleltem sértődötten.

-Elég szórakoztató volt, hogy egyész nap milyen fejet vágtál-közölte.

-Mi? Nem vágtam semmilyen fejet-hadakoztam.

-Aha. Láttam-ragadta meg a karom, és magához húzva megcsókolt úgy, hogy beleszédültem.-Nem felejtettem el-suttogta a fülembe, én pedig megkönnyebbülten lehunytam a szemem, és a vállába temettem az arcom .

-Hagytad, hogy egész nap haragudjak ezért?-kérdeztem hitetlenül.

-Ja-bólintott, mintha ez olyan természetes lenne.

-Miért?-néztem a szemébe, de Cortez csak mosolygott.-Még minig hülyét tudsz csinálni belőlem.

-Még mindig hagyod-felelte. Ott a pont. Ez igaz.

-Khm..khm..

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 488. old.

 

-Úúú tiszta fáradt vagy-fürkészett Virág.Cortez nélkül hárman gyalogoltunk le a budai bombon a reggeli hidegben.

-Nem aludtam semmit-feleltem ásítva.

-Nem mondod!-lökött oldalba Ricsi röhögve. Aha. Szóval a fiúk is pletykálnak. Jó tudni.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 491. old.

 

-Máday néni, boldog karácsonyt!-üdvözölte Zsolti lelkesen az igazgatóhelyettest, aztán körbenézett, hogy mit adhatna neki.

Végül megállapodott a tekintete az asztalon lévő karácsonyfán (?), odalépett, majd két karral átölelve megemete, és Máday felé igyekezett vele.

-Nagy Zsolt, mit művelsz?-kérdezte Máday megrökönydve, és hátrálni kezdett.

-Kifejezem a szeretetemet. Tessék. Ez az öné!-nyújtotta a fát ami mögül alig látszott ki.

-Nagy Zsolt, hagyjál már békén!-Motyogta Máday értetlenül, aztán sarkon forult és elsietett. Zsolti nem hagyta ennyiben, utána eredt a fával együtt, amiről minden lépésnél lehullott egy halom dísz.

-Máday néni, itt hagyta a fáját! A kutyafáját. Muhahaha-üldözte tovább az ig. helyettest, akinek végül az irodájába került a karácsonyfánk. :)

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 492. old.

 

-Tíz!-ordította Andris.

-Tizenegy!-kiáltotta Robi.

-Hülye!-üvöltött rá Kinga.-Nyolc!

-Hét-kezdték egyszerre a többiek.

-Hat!-hallottam ki Virág hangját.

-Öt!-nézett fel Macu a telefonjából.

Quarte!-kiáltotta Jacques és Justine, majd összenézve elnevették magukat.

-Három!-húzta meg Zsolti a pezsgősüveget.

-Ketőőőőőő!-sikoltotta Virág boldogan.

-Egy-néztem Cortezre visszafolytott lélegzettel, és közelebb hajoltam hozzá.

-Boldog új évet-suttogta, majd beletúrva a hajmba megához húzott és megcsókot.

(..)

-Boldog új évet-suttogtam és éreztem, ahogyan szinte kicsattanok az örömtől.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 510. old.

 

-Mi van Zsoltival?-állt meg mellettem Cortez, és kérdőn nézte az ölelkező fiúkat.

-Mindenkit nagyon szeret.

-Benyomott?

-Totálisan-bólintottam.

(...)

-Jól van, valaki vigyen már haza-ordította.

-Itt laksz-kiáltották vissza páran.

-Igen?-fordult körbe.-Nem rémlik.-Odakísértem a fotelhez mire lehuppant, és arról kezdett magyarázni, hogy mindenki hagyja abba a forgást.

-Zsolti, nem forog senki. Csak szédülsz-hajolt le Kinga hozzá.

-Hozzak neki valamit?-kérdeztem.

-Nem, kialussza-legyintett Kinga, és mire ezt megbeszéltük, Zsoltina hátraesett a feje, és tátott szájjal elaludt.

-Azért figyeljünk rá-mondtam a biztonság kedvéért.

-Á, nem lesz vele gond, szerintem délutánig nem fog felkelni. Ellenben Andris és Robi félmesztelenül, fürdősortban rohangálnak az utcán. Megyek összeszedem őket-tápászkodott fel Kinga.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 512. old.

 

-A francba-mondta, én pedig, követve a tekintetét a sarok felé néztem. Ahol egy autó parkolt, mellette egy férfi és nő állt, mindketten felénk fordultak..

-Mi az?-kérdezte Ricsi(...)

-Oké, kísérjétek haza Renit-szólt oda Ricsinek, aki nem kérdezett többet csak idegesen bólintott.

(...)

-Kik voltak ezek?-kérdezte Virág.

-Cortez szülei-suttogtam erőtlenül.

-Juj. Még sosem láttam őket. Miért jöttek?-nézett ránk rosszat sejtve. Találkozott a tekintetem Ricsiével, aki idegesen rágózott.

-Cortezért-felelte Ricsi helyettem, én pedig lesütöttem a szemem, és úgy éreztem, mindjárt elbőgöm magam.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 536. old.

 

A mai nap: 5/1*** - semmi mást nem tudok, csak hogy fel kell vennem a telefonomat, mert Cortez hív.

A Szent Johanna Gimi 7.-Útvesztő 537. old.

 

Vége a 7. résznek

 

 – Oké, és mire jutottatok? – kérdeztem halk, a kelleténél

vékonyabb hangon.

 – Semmire – felelte azonnal. – Megint elmagyaráztam, hogy nem

megyek amerikai egyetemre...

 – Huh. És erre ők?

– Megint téged hibáztattak. – Szeretem, ha olyanok utálnak,

akikkel még fél percet sem találkoztam. Mindegy, kibírom.

 – Valakit okolni kell – ismertem be, próbálva szépíteni a

helyzetet.

 – Szerinted hagytam? – kérdezte elképesztően kedves hangon,

és szinte láttam magam előtt azt az óvatos mosolyát, amitől

rendszerint elájulok. A választ magamtól is tudtam. Cortez

senkinek nem hagyja, hogy bántson.

 – És akkor most? – Reméltem, hogy azért a végére tartogat

valami pozitív hírt is. Mondjuk, hogy végül a szülei belátták,

hogy Cortez felnőtt ember, aki tud dönteni a jövőjéről egyedül

is. És például elnézést kértek (?), megölelték egymást, és happy

end. Na, persze.

– Elmentek egy szállodába, hétfőn meg visszarepülnek...

 – Nagyon sajnálom – suttogtam.

– Tudom. De nem kell – felelte lazán.

A Szent Johanna Gimi 8/1-Örökké

 

... kinyílt a suli ajtaja, és Máday lépett ki idegesen.

 – 12/b! – kezdte nem túl higgadtan.

 – He? – kérdezte Robi intelligensen.

– Hogy mondod, Haraszti? – szórt szikrákat az ig.helyettes szeme.

 – Máday néni! – kapkodta a fejét Zsolti, akin továbbra is

Karcsi szemüvege volt. – Hú, de közel tetszik lenni. Látom a

pórusait! – pislogott Zsolti, és mivel keresztbe állt a szeme,

erősen gyanítottam, hogy szédül.

 – Na, húzás befelé, ne mondjam kétszer! Gyerünk! – mutogatott

ránk az álvonalzójával.

A Szent Johanna Gimi 8/1-Örökké

 

Kinga üzenete: Megnézted már?

Reni üzenete: ???

Kinga üzenete: Az egyetemet.

Reni üzenete: Nem.

Kinga üzenete: Átküldőm.

Reni üzenete: Ne! Direkt nem gugliztam ki.

Kinga üzenete: Nézd már meg!!!

Reni üzenete: Nem. Még nem.

Kinga üzenete: Renáta, te szerencsétlenség!

Kinga kilépett.

A Szent Johanna Gimi 8/1-Örökké

 

– Hé, ők késhetnek? – horkantott fel Ricsi, nemtetszését

fejezve ki ama igazságtalansággal kapcsolatban, hogy még csak

késést sem húztak be nekünk. Gazdag unottan bámult Ricsire, majd

sóhajtva megszólalt:

 – Pósa, amennyiben megközelíted Kinga és Reni átlagát, vagy

hagyjuk a nagy szavakat, amennyiben szerzel egy ötöst a

félévben, te is késhetsz – ajánlotta fel.

 – Komoly? – csillant fel Ricsi szeme, miközben a

szemöldökpiercingjét forgatta, ami állítólag befagyott vagy mi.

 – Komoly – ígérte meg a tanárnő.

 – Zsír. Hol tartunk? – lapozta fel Ricsi a könyvét azon

igyekezve, hogy mostantól szerezzen egy ötöst.

 – Első lépésnek talán tedd el a történelemkönyved, és vedd

elő a matematikát – tanácsolta Gazdag, mire az egész osztály

felröhögött.

 – Mit ér az nekem? – alkudozott Ricsi.

 – Neked semmit, de ha nem teszed meg, nekem egy órai munka

elégtelent – vigyorgott a tanárnő.

A Szent Johanna Gimi 8/1-Örökké

 

A Budapest-Szombathely távolság leküzdhető. A

Párizs-Szombathely már nem.

– Reni. Mi a baj? Sírsz? – nézett rám nagyokat pislogva Virág,

aki ösztönösen elszomorodik, ha valakin látja, hogy baja van.

– Nem, dehogy – töröltem le az arcom. – Csak kifújta a szél a

szemem.

 – Kérsz szőlőzsírt? – ajánlotta fel azonnal.

– A szemembe? – kérdeztem furán. – Kösz, inkább nem – röhögtem

fel, majd Virág is elnevette magát, és egymásba karolva

sétáltunk tovább.

A Szent Johanna Gimi 8/1-Örökké

 

A következő pillanatban Andris kissé beleélte magát a dalba, a számot üvöltve elrohant előttem, fellépett Jacques székére, hogy „átugorja” a padját, de mivel beleakadt a bakancsa a szék támlájába, átzuhant a padon, majd óriásit zakózott, végül még az asztal is rádőlt. A szám elé kapva a kezem felpattantam, Robi és a fiúk szakadtak a röhögéstől, Virág visított, Dave és Macu a telefonjukkal fotózták a „romok alá szorult rockért”, osztályunk két gondolkozó tagja, Kinga és Cortez pedig odasietett, és leszedte a padot Andrisról.

 – Minden oké? – kérdezte Cortez, amikor a kezét nyújtva

felhúzta a földön kiterült fiút.

 – Azta! Forog a világ – pislogott nagyokat Andris, és az

imbolygásából ítélve valóban szédülhetett.

 – Gyere, állj fel valahogy – mondta Kinga a fejét csóválva,

és felsegítette Andrist. – Ha nem látnám, hogy komolyan

megütötted magad, most lekevernék egyet a hülyeséged miatt! –

förmedt rá.

...

Máday beszállt a mentőautó hátuljába, mire Andris kinyújtotta a kezét. Az igazgatóhelyettes ösztönösen megmarkolta.

 – Ne engedje, hogy kivegyék az agyam – kérte Andris a

lekötözött hordágyról. Máday idegesen megvakarta a homlokát.

– Ne aggódj, fiam, neked olyanod nincs – mondta, majd becsukták az ajtót. Az utolsó kép, amit láttunk, hogy Máday fogja Andris kezét.

A Szent Johanna Gimi 8/1-Örökké

 

– Párizsban nem szeretik a renitenseket, mi lesz veled ott? –

vigyorgott rám megalázóan, nekem pedig megremegtek a térdeim.

 – Mi? – kérdezte Ricsi álmosan.

 – Te jó ég! – fogta meg Kinga a homlokát.

Vladár szeme elkerekedett, száját széles mosolyra húzta, és pont

olyan fejet vágott, mint aki kimondja a halálos ítéletemet.

 – Rentai! Hát nem osztottad meg a társaiddal a jó hírt? –

kérdezte annyira nyájas hangon, hogy kedvem lett volna zokogva

elrohanni.

 – Milyen Párizs? – kapkodta a fejét Virág.

A teremben zúgolódás kezdődött, mindenki forgatta a fejét,

egymástól kérdezgették, hogy mi van, Kinga feszülten figyelt, én

pedig képtelen voltam szembenézni velük, csupán egy emberrel

tartottam szemkontaktust. Cortez lazán, a székén hátradőlve ült

és nézett. Semmit nem tudtam kiolvasni az arcából, sem dühöt,

sem meglepődést, sem haragot, sem szomorúságot. A mélykék

szempár fagyosan meredt rám.

 – Ren lelép Párizsba? – kérdezte Ricsi hol magától, hol

Corteztől, hol bárkitől.

 – Ki megy Párizsba? – értetlenkedett Zsolti.

 – Paris? – csillant fel Jacques szeme.

 – Reni, ez komoly? – tátotta el a száját Virág.

 – Elnézést, ha lelőttem a poént – jegyezte meg lazán Vladár.

Á, ugyan. Semmi baj. Lassan lelőhetne engem is. Mivel látta,

hogy abszolút lefagytam, a többiek meg csak tomboltak,

folytatta. – Tehát, most már nem titok, hogy Rentai idén

iskolánk büszkesége, az ösztöndíjprogramra őt választották ki,

így jövőre egy párizsi egyetemen folytathatja tanulmányait.

 – Menjmá’ – röhögött Zsolti, aztán, amikor látta, hogy nem

nevetem el magam, rádöbbent, hogy ez komoly, és azonnal módosította. – Ne menjmá’.

 – Kitweetelhetem? – kérdezte Macu.

 – Szakadj már le arról a szarról fél percre! – ordított rá

Ricsi elég gorombán, majd újra felém nézett. – Ren. Szólalj már meg.

 – Mit mondjak? – kérdeztem könnyes szemmel.

 – Hogy nem igaz! – suttogta Virág sírógörccsel küzdve.

 – Ezt nem mondhatom – ráztam meg a fejem.

A legtöbben folyamatosan azt kántálták, hogy „nem mehetek

el”. Vagy hogy „ez nem történhet meg”. Vagy éppen „mi lesz velük,

ha én nem leszek itt?”. És mindenki Cortezt kérdezgette, aki

semmire nem válaszolt, sőt oda sem figyelt.

 – Mindenki fogja be! – pattant fel Kinga hirtelen, és fél

lábával rátérdelt a székére, majd az osztály felé fordult. – Mi

van veletek? Mindenki beütötte a fejét? Van egy ösztöndíjasunk!

Jövőre mindenki elmegy valahová, jobb esetben továbbtanulni,

rosszabb esetben még mindig nem tudja! – üvöltötte, és

szemrehányóan Ricsire, aztán Macura nézett. – Renáta kapott egy

lehetőséget arra, hogy Párizsban tanuljon, ösztöndíjjal.

Viselkedjetek már felnőttként, és örüljetek neki! – mondta. Erre

mindenki egy kicsit magába szállt, és a kezdeti indulatokat

felváltotta az elismerés, az elfogadás és egy kicsit a büszkeség

is. – Na – bólintott Kinga idegesen.

– Köszönöm – tátogtam felé, mire Kinga sóhajtva forgatta a

szemét, és aggódva Cortez felé nézett.

Aki csak ült, az asztalára kirakott BlackBerryjét forgatta, és le sem vette a szemét rólam.

Ahogy Vladár kiment, konkrétan rám zúdították a kérdéseiket,

ezer felől záporoztak, de én csak a fejemet rázva hátrafordultam

Cortez felé. Ha van egy kis mázlim, beszél velem.

– Tudunk váltani pár szót? – suttogtam a hangzavarban.

 – Most? Persze. Ráérek. – Cinikus. Ajjaj. Az nagyon rosszat

jelent.

– Oké, esetleg menjünk ki... – próbálkoztam, de Cortez egy

egészen más variációt választott.

 – Mindenki menjen ki. Most! Kösz – szólt, de komolyan, még

csak nem is üvöltött vagy emelte fel a hangját, mégis fél percen

belül kiürült a terem. Whoa. Tekintély? Tisztelet? Á, csak

Cortez. Sőt, az utolsó (Gábor) még az ajtót is becsukta maga

mögött.

Cortez továbbra is a helyén ült, és csak a tekintetével

követett, miközben én ide-oda mászkáltam Virág és a saját padom

között.

– Jó – bólintottam. – Megpróbálom elkezdeni. Mindjárt –

fújtattam.

 – Segítsek? – kérdezte.

 – Koszi, az jó lenne.

 – Oké. Mégis mikor akartad elmondani??? – kérdezte erélyesen.

– Amikor Párizsban élsz? Vagy amikor a Szajna partján

sétálgatsz, és eszedbe jut, hogy valami apróságról

megfeledkeztél?

 – Nem, dehogy – töröltem le a könnyeimet. – Csak most nem

akartalak terhelni.

– Aha – bólintott. – Ez olyan, mint amikor „nem akartál zavarni”?

– nézett mélyen a szemembe, felhánytorgatva egy régebbi

„bakimat”. Ó, de jó, helyben vagyunk.

 – Nem, ez nem olyan! – emeltem fel a hangom én is.

 – Hallgatlak! – vonta meg a vállát lazán, afféle „mondd,

kíváncsi vagyok” stílusban.

 – Nem tudtam, mit tegyek. Hogy mondhattam volna el neked,

amikor most vesztél össze a szüléiddel azon, hogy nem mész

külföldre tanulni???

 – Ez az egész most pontosan miért is rólam szól? – vonta fel

a szemöldökét.

– Mert benne vagy. Mert az életem része vagy – vágtam rá a

(szerintem) logikus választ.

– Külön kell választanod a dolgokat, Reni – nézett rám komoran.

– De én nem akarom különválasztani – hüledeztem, és éreztem, hogy

patakokban folynak a könnyeim.

– Pedig kell. Gondolom, elfogadod az ösztöndíjat – mondta, eléggé

egyértelműsítve, hogy milyen választ vár.

 – Nem döntöttem még el.

– Mióta tudod? Napok? Hetek? Várj – csóválta meg a fejét. – A

hétvége óta. Péntek.

 – Igen – mosolyodtam el kínosan.

 – Gondoltam. Nem hiszem el, hogy nem mondtad el.

– Haragszol? – suttogtam alig hallhatóan, mert közben a

sulirádióból elindult Elton John Sony Seems to Be the Hardest Word című dala.

De viccesek a többiek. Ha-ha.

– Aha – bólintott Cortez lazán. Hű, ez őszinte volt.

– Nagyon sajnálom.

– Ja, én is – állt fel, és odasétált az ajtóhoz, hogy kinyissa. –

Vége a műsornak, gyertek be. Zsolti, mindent hallottál? –

kérdezte Cortez, leleplezve a többieket, akik az ajtóra tapadva

hallgatóztak.

 – Amíg Elton nem kezdett danolni – ismerte be Zsolti.

 – Kértek valamit a büféből? – nézett körbe Cortez úgy

általánosságban. A többiek furán megrázták a fejüket, páran

(Macu és Robi) kértek egy üdítőt, Cortez pedig kiment a

teremből.

 – Most mi van? – kérdezte Virág elkerekedett szemekkel,

amikor beért hozzám a terembe.

 – Fogalmam sincs – ismertem be,...

A Szent Johanna Gimi 8/1-Örökké

 

A konyhába lépve azonban totálisan ledöbbentem, és kővé

dermedve megálltam. Nemcsak anyu volt ébren, hanem apu is. Sőt.

Fokozzuk. Cortez (!!!) állt a szekrénynek dőlve, és dobozos kólát

ivott....Khm – dörzsöltem meg a szemem abban bízva, hogy mikor újra

kinyitom, Cortez nem lesz ott. Délibáb, előfordul. Nem? Hát, nem.

Nagyon is ott volt, én pedig összeszorított fogakkal dünnyögtem

magamban az élet azon igazságtalanságáról, miszerint ő reggel

hatkor is elképesztően jól néz ki.

– Jó reggelt – köszöntem a körülményekhez képest normálisan,

majd odamentem a kávéfőzőhöz, és töltöttem magamnak a bögrémbe.

Igen. A fényképes bögrémbe. Amin Cortezzel vagyok. Au!!! Ezt

azután csináltattam, hogy megnéztem hatvanadszorra is az Egy makulátlan

elme örök ragyogását....Cortez felvont szemöldökkel nézett rám.

– A Cortez Fan Club-tagságommal nyertem – legyintettem, mire

végre megtört a jég, és elröhögte magát. Régebben problémáim

voltak az iróniával és öniróniával, de amióta együtt vagyunk,

határozottan fejlődőképes lettem. A szüleim semmit nem értettek a

jelenetből, de nem baj. 

– Cortez, te... – kezdtem, és igyekeztem nem megkérdezni, hogy

mit keres itt. Kapcsolatunk egyik kulcsa, hogy félszavakból s

megértjük egymást, úgyhogy már válaszolt is.

 – Beszélgettünk – felelte lazán, mire anyuék bólintottak.

 – Beszélgettetek? Reggel hatkor? Itt, a konyhában? Oké. Ugye,

nem most akarjátok közölni, hogy örökbe fogadtatok és Cortez 1

féltestvérem? – kérdeztem a szüleimtől. Cortez lehunyt

szemekkel, rázkódó vállal nevetett, anyuék viszont nem tartották

viccesnek a hirtelen kitalált szappanoperámat. Most miért?

Gondterhelten diskurálnak hajnalban, ők, hárman. Mégis mire

gondoljak?

 – Reni, ez nem vicces – szidott le anyu.

Jó, ők nem értékelik, de azért nem is rossz ötlet. Felkeresek

egy brazil tévétársaságot, hátha megveszik a megfilmesítési

jogot. Cortez tudna tolmácsolni a tárgyaláson. Hm. Mindegy,

vissza kellene térnem a valóságba, ami az átvirrasztott/átsírt

éjszaka után elég szürreálisnak tűnt.

 – És miről beszélgettetek? – érdeklődtem.

– Rólad – felelte apu. Hát, ezt magamtól is kitaláltam. Amolyan

.bővebben?” pillantással néztem rájuk. Kezdtem azt hinni, hogy

tényleg valami baj van.

– Cortez ma reggel átjött, hogy megbeszéljünk valamit – kezdett

bele anyu. Na, végre, némi információ.

 – Mit? – csodálkoztam.

– Tegnap apádat és engem elragadott az öröm, így tulajdonképpen

megfeledkeztünk arról, hogy kikérjük a véleményedet az

ösztöndíjjal kapcsolatban – ismerte be anyu. Hah. Mással is

előfordult már, hogy a szülei megfeledkeztek róla. Vagy nem?

 – Igen? – ráncoltam a szemöldököm.

 – Cortez erre világított rá ma reggel. Reni – vette anyu

tipikus „felnőtt vagyok, hallgass rám” stílusra a figurát. –

Remélem, tudod, hogy mi, hárman, abban bízunk és arra

számítunk, hogy ekkora lehetőséget semmiért nem dobsz el.

 – Még nem döntöttem – mondtam halkan. A szüleim a fejüket

csóválták, Cortez csalódottan nézett a szemembe, én meg kezdtem

kicsit kínosan érezni magam. Most akkor ők, hárman egy csapat?

És én?

– Reni – vette át a szót apu. – Külföldi egyetem. Ösztöndíj...

 – Még nem döntöttem el! – ismételtem, kicsit erélyesebben.

A szüleim egyre ingerültebben reagáltak, Cortez pedig megrázta a

fejét.

 – Nem fogom hagyni, hogy miattam visszadobd!

 – Ezt hogy érted? – kerekedett el a szemem.

 – Elmész Párizsba, mindenféleképpen – jelentette ki totál

határozottan.

– De... én nem. Nem tudom – ingattam a fejem, ismét a

sírógörccsel küszködve.

 – Figyelj – nézett rám Cortez. – Egész tegnap délután és

egész éjjel ezen agyaltam. És ahhoz, hogy biztosan elmenj, az

kell, hogy én...

 – Szakíts velem – suttogtam, és ügy éreztem, megfordul velem

a világ. A pulzusom az egekbe szökött, a levegővétel nehézséget

okozott, és pont úgy tűnt, hogy a barátom a szüleim előtt dob

totális egyetértésben velük. Én meg eldöntöttem, hogy akkor

elájulok.

Cortez láthatta rajtam, hogy végem van, mert fölemelte a

hangját.

 – Mi van? – kérdezte. – Nem. Megengeded, hogy befejezzem? –

nézett rám elképedve. – Szóval elmész. Én meg veled megyek.

Oké. Ha az előbb sokkot kaptam, akkor a kijelentése hallatán

duplán sokkot kaptam, végül már úgy éreztem magam, aki...

háromszor sokkot kapott. Anyuék csendben figyeltek, Cortez

beleivott a kólájába, én pedig a megkönnyebbüléstől könnyezni

kezdtem. Bár még nem értettem az egészet, annyi eljutott az

agyamig (ami a legfontosabb volt), hogy Cortez nem szakít

velem.

 – Mi? – kérdeztem, igyekezve visszatartani a bőgést.

 – Átnéztem a francia légitársaságokat, hogy melyiknek van

párizsi bázisa, úgyhogy majd oda adom be a jelentkezésemet –

magyarázta, mintha ez olyan egyszerű lenne. Vagy ilyen egyszerű?

– De... vagy... és... – kerestem a szavakat. Nem volt.

 – Reni, Cortez nagyszülei támogatják az ötletét, és ma azért

jött, hogy minket is megkérdezzen – szólt bele anyu.

 – Te képes lennél Párizsba költözni miattam? – hüledeztem, és

így tűnt, ma végig ilyen lesz a világ. Forog velem.

– Jó, ezt most gondold át az én szemszögemből is – kérte Cortez,

látva, hogy gondolatban már egy kosztümös filmet képzelek magam

elé, ahol én nagy, buggyos ujjú ruhában leszállok a hintóról,

Cortez pedig ott vár rám, a Diadalív mellett.

 – Hogy? – zökkentem vissza a valóságba.

– Mindenképp egy légitársasághoz jelentkeznék, végül is tök

nindegy, melyikhez. Ha te Párizsban leszel, akkor én is. Ennyi.

– ha azt hitte, hogy a laza stílusával és hanyag „nekem tök

mindegy” mondataival „antiromantikus” lesz, hát, nagyon is

tévedett! Onnantól kezdve, hogy jövőre is velem tervezi, bárhol,

akárhol, ez romantikusabb mindennél, amit valaha

olvastam/láttam/hallottam.

– Te jó ég! – nevettem el magam, és úgy éreztem, a boldogság

egyszerűen leterít.

Anyuék kissé gondterhelten, de azért a körülményekhez képest

kiegyensúlyozottan figyelték a párbeszédünket, miközben nekem

ezermillió kérdésem volt. És egy megválaszolt. Elmegyek Párizsba

tanulni.

– De... és hogy gondoltad? Mármint én koleszos leszek, és akkor

te? Vagy nem értem – ráztam meg a fejem, és ekkor hallottam apu

reakcióját először, mivel köhintett egyet. Nem is kicsit.

– Tulajdonképpen Cortez emiatt jött ma reggel – fogta a fejét

anyu, az asztalon könyökölve.

 – Igen? – türelmetlenkedtem.

– Az engedélyünket kérte ahhoz, hogy visszautasítsd a

kollégiumot.

– Visszautasítani a koleszt? – ráncoltam a szemöldököm. –

Klassz, felőlem, de az nem baj, hogy, mondjuk, ott fogok lakni?

– Cortez úgy gondolta, hogy khm... – vakarta meg apu a nyakát –,

hogy ha már mindketten Párizsban vagytok, és khm... ő dolgozik,

te pedig tanulsz, akkor a megoldás... hogy khm... akár

lakhatnátok együtt – motyogta apu. Nekem pedig elkerekedett a

szemem.

 – Mi? – röhögtem el magam hitetlenül. Anyu az orrnyergét

dörzsölgette, apu krákogott (fogalmam sincs, miért, talán szösz

akadt a torkán), Cortez pedig nyugodtan ácsorgott, és a

reakciómat figyelve engem fürkészett.

 – Mit szólsz hozzá? – kérdezte lazán, de a hangjában ott

bujkált valami idegességféle is.

 – Hogy mit szólok? – tártam szét a karom, a következő

pillanatban pedig felpattantam (felborult a székem), és

egyenesen a nyakába ugrottam.

A Szent Johanna Gimi 8/1-Örökké

 

Azért tudd, hogy nem lett volna könnyű

döntés, de végül visszadobtam volna miattad.

Cortez az utat nézve válaszolt.

 – Ezért nem te döntesz.

 – Hé, ez azért durva volt – nevettem el magam.

– Te a drasztikus döntéseidről vagy híres.

 – És te? – mosolyodtam el.

– A logikusról – vágta rá azonnal. Ott a pont.

 Most erre mit mondjak? Hogy köszönöm? Az olyan snassz. Az

ember egy fagyit köszön meg – töprengtem, komoly csatát vívva

lelkiismeretemmel, ami Cortezt éltette folyamatosan, azt

sugallva, hogy meg sem érdemlem őt.

 – Nem hinném, hogy ezt meg kell köszönni. Alap.

 Neked – szaladt ki a számon.

 – Az elég, nem? – pillantott felém egy másodpercre.

– Bőven – suttogtam. – Tényleg eljössz Párizsba? – kérdeztem,

vagy ezredszerre, és nemcsak azért, mert még el sem hittem,

hanem mert szerettem volna többször is hallani.

– El.

 – Hűű – virultam tovább.

 – Ezt meddig játsszuk? – érdeklődött, arra utalva, hogy én

megkérdezem, ő igennel felel, aztán én odavagyok.

 – Még egypár napig, jó?

– Jó – röhögte el magát.

– Elképesztő, hogy a szüleim belementek... – meredtem magam elé.

 – Nem volt könnyű menet – vágta rá Cortez.

 – Ezt hogy érted?

 – A lényeg, hogy jobban félnek attól, hogy egyedül leszel

Párizsban, mint attól, hogy velem.

A Szent Johanna Gimi 8/1-Örökké

 

-De még sosem laktunk együtt.

 – Nem, még nem – nézett rám furán. Én meg visszaültem a könyvemmel a fotelbe.

Aztán, amikor megjött a rendelt pizza, váratlanul ránéztem:

 – Soha nem éltem még együtt fiúval – mondtam halkan.

 – Én sem – közölte. Most erre mit mondjak? Úgy érzem, Cortez nem veszi komolyan a problémámat.

Mikor az utolsó hawaii pizzaszeletet megettem és megtöröltem a számat egy szalvétával, Cortezhez fordultam:

 – Látni fogsz aludni. – Megértem, hogy összeráncolta a szemöldökét.

– És?

 – Az alvás személyes dolog. Ne nézz közben!

 Reni... – kereste a szavakat. – Nem tudom, hogy feltűnt-e, nem vagyok pszichopata. És, mivel nem

vagyok az, így n szoktam alvó embereket nézni.

 – Oké – bólintottam és megnyugodtam. Vagy két percre...

– Alszol? – kérdeztem.
 Nem – válaszolta. A háttérből valami filmet hallottam, gondolom, azt nézte.
 – Kérdezhetek?
 – Persze.
 – Milyen színű a fogkeféd?
– Mi?

– A fogkeféd. Mert az enyém rózsaszín. Mert lányos – hadartam – Persze állandóan cserélem, de mindig

rózsaszínt veszek.

 – Örülök, hogy ezt megbeszéltük.

– Csak hogy majd ne keverjük össze. Amikor lakótársak leszünk. Vagy mik... – hebegtem.

– Reni. Biztosíthatlak róla, hogy nem rózsaszín a fogkefém. – nevette el magát.

 – Gondoltam. Fiús színű. Kék? – érdeklődtem.

 – Mi van veled? – sóhajtotta.

 – Semmi.

– Ugorjunk ahhoz a részhez, hogy én ötmilliószor megkérdem, te ötmilliószor azt mondtad, hogy semmi, végül

elmondd...

Akaratlanul is elmosolyodtam, és ösztönösen bólintottam.

– Jó. Kicsit megijedtem.

– Tudom – felelte. – Figyelj. Január vége van. Szeptemberben kezdődik a sulid. Addig bármikor fogod magad, és

nálam alszol, hozhatod a rózsaszín fogkefédet, megbizonyosodhatsz arról, hogy nem érdekelnek az alvó emberek...

– magyarázta, nekem pedig hatalmas kő esett le a szívemről.

– Tényleg? – vigyorogtam.

 – Aha.

 – Hű. Hát, jó. Akkor meg vagyok hívva? – virultam.

 – Meg.

– Koszi. És ha még van kérdésem...

 – Lesz.

És letettük.

A Szent Johanna Gimi 8/1-Örökké

 
– Mit csinálsz? – kérdezte Cortez.
 – Most? Anyuval tünderuhát varrunk.
– Ahha. Hívlak pár év múlva.
 – Hé, mondjak valamit tündéül? – kérdeztem.
– Sokkal jobb lenne, ha létező nyelven tanulnál. Például angolul. Hasznosabb.
– Igen? Hát, jobb, ha tudod, hogy ha Elronddal vagy jaladriellel kell beszélnem, nem sokra megyek az angollal!
 – A filmben is angolul beszélnek.
 – Az csak egy film.
– Tényleg. A valóságban nem angolul beszélnek... a tündék – értette meg, de azt hiszem, némi gúny volt a
hangjában.
 – Persze hogy nem.
Cortez letette, én pedig lelkesen tervezgettem tovább a ruhát.

A Szent Johanna Gimi 8/1-Örökké

 
– Te kiakasztottad Dináékat! – közölte köszönés nélkül.
– Jó. Először is, ne rángass, mert ilyenkor ijesztő vagy. Másodszor meg... honnan tudsz erről? Kezdem komolyan azt
hinni, hogy bedrótoztál.
– Renáta, most futottam össze velük a folyosón, és megállás nélkül téged szidtak.
 – Ó. így már értem. Akkor nem drótoztál be? – vigyorogtam.
– Ugyan. Miért tenném? Mindent kiszedek belőled így is. Na, mesélj.
– Elmesélem, csak még nem is találkoztam ma Cortezzel... – lestem a mosdó ajtaja felé, mintha csak olyan
elérhetetlen lenne. Az is volt. Kinga miatt.
– Kit érdekel? Úgy tűnik, nyomorult, sótlan, unalmas életed hátralévő részében ott áll majd a hátad mögött, hogy
némán támogasson mindenben, időnként debilen nyomkodva a zenelejátszóját.
– Azt hiszem, szép pár vagyunk a szemedben – tűnődtem el.
 – Elmondanád végre, mi történt?
 – Hát, jó – sóhajtottam. És elmeséltem.

A Szent Johanna Gimi 8/1-Örökké

 
Utolsó óránk Gondossal volt, aki a lángvörös egy újabb
árnyalatával érkezett.
 – Tanárnő, hogy van Ozzy? – kiáltotta Andris arra utalva, hogy
a tanárnő frizuja eléggé hajaz Sharon Osbourne-éra.
 – Parancsolsz? – vonta fel a szemöldökét a tanárnő.
 – Ozzy! – ismételte Andris.
– Az ki? – kérdezte Gondos, valami cukrot (esetleg atomot
rágcsálva.
– Ozzy, az új diák – szállt be Robi a szívatásba.
– Ki az új diák? Te vagy az? – kérdezte Gábortól, aki, furán
tekintett a tanárnőre, végül bólintott. – Akkor állj fel szépen,
és mutatkozz be a többieknek, Ozzy – utasította Gondos. Gábor
kifejezéstelen arccal felállt és körbefordult.
– Sziasztok! – üdvözölt minket.
– Szia, Ozzy! – kiáltottuk tökéletesen egyszerre.
– Honnan jöttél, fiam? – faggatta tovább a tanárnő.
– Otthonról – válaszolta Gábor.
– Ez az Ozzy igazi Humor Harold. Muhahaha – röhögött erőltetetten
Zsolti, és az asztalt csapkodta.
– Most Ozzy vagy Harold? – kapkodta a fejét Gondos.
– Harold Ozzy! – segítette ki Ricsi.
– Köszönöm, Richárd – lapozott Gondos a naplóban. – Ezek a nevek!
Kikészítenek. Ozzy, Cortez, Mát... Mats... micsoda?
Matsuda Okitsugu – segítette ki a tanárnőt Macu.
– Te honnan jöttél, fiam? – döbbent le Gondos.
– Elképzelhető, hogy ennyire nem figyelt ránk??? – csodálkozott
Macu.
– Ő a japán cserediák – közölte Dave.
– Nem is tudtam, hogy iskolánk cserediák-programban van Japánnal –
ámult a tanárnő. Én lehajtott fejjel próbáltam visszatartani a
nevetést, Kinga unottan az órája számlapját kopogtatta, jelezve,
hogy hamarosan elkezdjük a fizikát, a többiek meg totál ltották
a tanárnőt.
– Persze! Macu Japánból érkezett. Cortezt meg Mexikóból kaptuk
kölcsön – kamuzott tovább Zsolti.
– Igaz ez, Cortez? – ráncolta a homlokát Gondos.
– Si – intett Cortez, mire a tenyerembe temettem az arcom,
megőrültek. Kisebb etnikai felvezetést követően végül elkezdtük
a tanórát. Más kérdés, hogy tizenharmadik osztálytársunk
bekerült a napló végébe Harold Ozzy. Hűha. Haller nem fog örülni.

A Szent Johanna Gimi 8/1-Örökké

 
Cortez este fél nyolckor összeráncolt szemöldökkel ült a babzsák
fotelemen, és hosszú percek óta tűnődött.
 – Tehát – köszörülte meg a torkát. – Összecuccolunk Párizsban
Justine-nel és a meleg barátjával – értelmezte a frissen
kialakult helyzetet.
 – Igen – bólintottam. – Mit szólsz?
– Figyelj – röhögte el magát. – Felőlem – adta fel, mire én is
ösztönösen elnevettem magam, és az ölébe ülve a mellkasának
dőltem. – Ugye, nem bukik az uniformisra? – kérdezte.
– Arra mindenki bukik.
 – Kösz – röhögött folyamatosan. Teljesen hátradöntve a fejem
Cortezre néztem, akit így fejjel lefelé láttam. – Mi az? – nézett
le rám.
– Csak azon tűnődtem, hogy hasonlítasz-e James Deanre –
feleltem, a következő pillanatban pedig felvisítottam, mert
belebökött az oldalamba.

A Szent Johanna Gimi 8/1-Örökké

 
Cortez, Ricsi, Macu! Miért nem tudok semmit a
továbbtanulási szándékaitokról?
– Cortez rendben van – mondtam.
 – Az mit jelent? – kérdezte az ofő.
 – Francia légitársasághoz jelentkezik mint steward –
magyarázta Kinga.
 – Ó. Remek – mosolyodott el Haller. – Ismerősöknek lesz kupon?
– kérdezte, „viccesre véve a figurát”.
Cortez furán biccentett, aztán tovább nyomkodta a
BlackBerryjét.
 – Rendben, Cortez tehát francia légitársas... – irta fel a
jegyzetfüzetébe, majd felkapta a fejét. – Esetleg Párizsba?
 – Esetleg – bólintott Cortez.
– Ahogyan Reni? – szaladt fel Haller szemöldöke majdnem a
hajáig.
 – Ahogyan Reni – ismételte Cortez.
– Öhm. Nos... hát...
 – Igen, szerintünk is kúl. Cortez, Reni, Reni francia
barátnője és Elton John összeköltöznek – mondta Ricsi.
 – Hülye – szaladt ki a számon. – Nem Elton John. Jean-Luc.
 – Felőlem – dobott hozzám egy tollat.
 – Gyerekek, ez pompás – csillant fel az ofő szeme. –
Nagyszerű.

A Szent Johanna Gimi 8/1-Örökké

 
– Khm – folytattam a feleletem. Cortez előrehajolt, hogy
közelebb legyen hozzám, és újból lesúgta. De ő szinte amerikai,
úgyhogy hadar, én meg sose értem.
 – Mi? – fordultam hátra, minden mindegy alapon.
– Ne bénázz már! Mondjad!
– Jó. Mondom – biccentettem, aztán a tanár felé néztem, és
hangosan, jól érthetően válaszoltam. Egy nem létező angol szót.
Francba, félreértettem.(...)
...aztán a tanárra néztem, aki erősen töprengett, hogy most mit csináljon velem.
Nem tehetett mást. Adott egy egyest. Auch!
– Ne írd be! – tanácsolta Zsolti.
– Attól még van.
 – Francokat. Ha nincs beírva, akkor nincs. Kilencedik óta
negyvenhét egyest nem írtam be.
 – Hű – kerekedett el a szemem.
– Ja. Apám jól meglepődött, amikor végül mindenből kettesre
zártak le. Az átlagom meg négyes volt – mesélte, mi meg röhögve
hallgattuk. Zsolti nem viccel.
 – És hogy magyaráztad meg? – kérdezte Virág suttogva. Merthogy
amúgy még óra volt.
 – Megmondtam, hogy ez az iskola diszkriminál engem.
 – Hogy érted, hogy diszkriminál? Mivel kapcsolatban? – fogtam a
fejem elképedve.
– Én csak azon csodálkozom, hogy Zsolti tudja, mit jelent a szó.
Egyébként óra van, nem zavar? – szólt hátra Kinga.
 – Nem – legyintett Ricsi.
 – Nem igazán – felelte Cortez is. Kinga idegesen visszafordult,
mi meg vártuk Zsolti magyarázatát.
 – Mert kövér voltam. Az iskola kettesre zárt le, mert kövér
voltam.
 – Ez hülyeség – vihogott Ricsi. – És tizenegyediktől mit
mondtál?
– Hogy az iskola diszkriminál, mert jól nézek ki – bökte ki a
szerinte „frappáns” indokot.
 – Ki hiszi ezt el? – nevettem döbbenten.
– Apám. Ő szeret engem. Még ide is telefonált párszor
felháborodva.
 – Te jó ég, és? – kérdeztem.
 – Durand-nal beszélt.
 – Apukád tud franciául? – mosolygott Virág.
– Nem, miért? – szólt Zsolti, mi pedig dőltünk a röhögéstől.
(..)
– Na? – kérdeztem izgatottan.
 – Majd következő órán lefelelsz, és akkor kihúzza az egyest.
 – Komolyan? – ujjongtam.
 – Aha.
 – Hogy? Miért? Hogy beszélted rá?
 – Megmagyaráztam neki, hogy te jó szót mondtál, csak ilyen a
kiejtésed. Aztán kiröhögtünk. Bocs – ölelte át a vállam fél
kézzel.
 – Hé! Nem ér úgy kiröhögni, hogy közben ott állok és mosolygok,
mert nem tudom, hogy miről van szó. Sőt. Egyáltalán nem
kiröhögni – háborodtam fel, aztán átgondoltam a hallottakat. –
felelhetek újra?
– Ja-
 – És kihúzza az egyest?
– Igen.
 – Oké, röhögjetek csak ki – legyintettem. Szerintem megéri.

A Szent Johanna Gimi 8/1-Örökké

 

– De muszáj megkérdeznem. A biztonságra, ugye, gondoltatok?
 – Igen, Cortezéknek van riasztójuk – mondtam, előre várva Kinga reakcióját. Sejtettem, hogy szórakoztató lesz.
 – Sose volt humorod – közölte rezzenéstelen arccal.
 – Pedig annyira igyekszem.
– Tudod, hogy értettem!
– Tudom. És ne aggódj – ígértem meg. A felnőtté válás része, gondolom, hogy egy kellemetlen témát minél több emberrel
vitassunk meg. A Kinga által feszegetett kérdést például már átbeszéltem anyuval (akár akartam, akár nem), úgyhogy
legalább nem ért váratlanul. Kinga biccentett, és kimentünk a folyosóra.

A Szent Johanna Gimi 8/1-Örökké

 
– Annyira sajnálom – suttogtam. – Azt hittem, romantikus lesz az este.
– Az is. Mindketten azért drukkolunk, hogy le ne hányj – mondta, én meg elröhögtem magam, de azonnal
émelyegni kezdtem.
– Ne nevettess.
Cortez a hajamat simogatva nézett, én pedig időnként lehunytam a szemem, türelmesen várva, hogy jobban legyek.
 – Ne vigyelek haza? – kérdezte.
– Jó lenne, de nem merek megmozdulni.
– Akkor pihenj – hajolt oda hozzám, és nyomott egy puszit homlokomra, aztán előszedte a zsebéből a
BlackBerryjét, és olvasta az üzenetet. – Zsolti azt kérdezi, hogy vagy, mert ő átköltözött a fürdőszobába ma éjjelre.
 – Visszaírnád neki, hogy sajnálom?
– Ja.
Pár sms-váltást követően kiderült, hogy a galád Robinak semmi baja, úgyhogy csak mi ketten szívtuk meg. Zsolti,
aki az egészséges étrend miatt elszokott a zsíros, nehéz kajáktól, és én, akin még soha nem fogott ki ennyire étel. Bah.
– Azon gondolkoztam, hogy Amerikában mennyit keresnél a kajaversenyeken – suttogta Cortez, folyamatosan a
hajamat piszkálva.
 – Ez nem vicces. Rosszul vagyok – motyogtam.
 – Majd benevezlek párra.
– Jó-
 – Hot dog? – kérdezte.
 Ha egy kicsit is szeretsz, nem beszélsz semmilyen ételről. – Cortez tovább simogatta az arcom, én pedig
lehunytam a szemem.

A Szent Johanna Gimi 8/1-Örökké

 
 

 

Az oldal története

Itt add meg a weboldalad történetét és hogy miért hoztad létre. A fontos lépések és közreműködő emberek is érdemelnek egy említést.